8.rész - Az idő kereke forog tovább...

Elnézést, a kimaradásért, de rengeteg dolgunk van, és én a 100% saját blogommal vagyok jobban elfoglalva, Rebeka meg a nyelvvizsgájával, úgyhogy ez a rész most Berni*-*-től jön, mert nagyon karácsonyi a hangulatom.! xx
A napok teltek-múltak, koncert dedikálás hegyén-hátán, munka-munkával vegyítve, és akkor még éljek is közben. Mondjuk annak örülök, hogy nincsen veszekedés. Nem ordítozunk, csak a mikrofonba. Az új albumunk készülőben van, alig várom, hogy a rajongók hallhassák... Niall és én több szólót kaptunk, így most körül-belül egyforma időt éneklünk a többiekkel. Simon meghallgatta az album eddig elkészült dalait, és nagyon tetszik neki. Nekünk is bejön. A nagy részét mi írtuk, közösen. Eleanorra szinte semmi időm sincs, és hiányzik az együtt eltöltött idő. Nagyon szeretem, és örülök, hogy nem hisztériázik, hanem elfogadja a tényeket. Az életünk egy hullámvölgy. Csak attól félek, hogy ez a nagy nyugalom egy vihar előtti csend.
~*~
Végre, kijött az album. A boltokból szinte azonnal elfogyott. Twitteren már 3 napja trend a 'Take Me Home'. El sem hiszem! Annyi mindent adnak nekünk a rajongók, egyszerűen ez hihetetlen. Fiúkkal mára Twitcam-et tervezünk, csak úgy buliból.
Úgy veszem le a reakciókból, hogy tetszik az album a fanoknak. Remélem, a turnénak is örülni fognak. Nagyon sok országba fogunk ellátogatni. Hihetetlen, milyen helyek szeretnek minket. Brazília, Japán, Kína. Életemben nem jártam még ilyen helyeken. Nem csak a rajongók számára lesz egy álom, hanem nekünk is.
~*~
Showtime! Holnap startolunk! Az első állomásunk Párizs. Itt már többször is jártunk, de az Eiffel-torony megunhatatlan. Főleg, hogy Eleanor is jön velünk. Liam és Danielle szakítottak, amit sajnálok, mert Liam-et nagyon megviselte. És mert így úsztak a boldog dupla randik.
Párizs, - és maga Franciaország - gyönyörű. A fények, a levegő, a minden. És a rajongóink fantasztikusak. Nemrég jött ki az album, és már fújják a szövegét. Egyszerűen ez fölfoghatatlan. Az aréna tele van, és még hetek múlva is a koncertről beszélnek.
~*~
Az idő gyorsan telik, és karácsony vaaaaaaaaaaaaaaaan! Mindenki boldogabb a megszokottnál, esik a hó, Jingle Bells szól mindenütt. Meg a karácsonyi dalunk! Csak úgy szórakozásból írtunk egy kedves kis dalt, és a menedzsmentnek megtetszett. Niall és Liam gitározik, Harry dobol, Zayn csilingel a háromszögön (Ő választotta, ne rám nézzetek!) és én zongorázok.. Olyan régi stílusúra sikeredett. Vidám, bohókás, szabad, és őrült, pont mint mi. A rajongóknak ez is tetszett. És fülbemászó lett. Már kezd idegesíteni a dallama.
Ez is eltelt, jött az újév. Jól berúgtunk, az már biztos. Én kb semmire sem emlékszek, csak arra hogy pezsgőt pezsgő után ittunk. Jó buli volt, vad és őrült. Visszaszámoltunk, jött a tűzijáték, és 2013 van!
~*~
Csak úgy futnak a hetek. Az ünnepek elteltek, állomás állomást követett, már a 30. környékén járunk. Még Európában vagyunk. Természetesen ez egy világturné, és nagyon élvezzük. Az első 15 (!) a U.K.-ben volt, hihetetlen, hogy mennyien jöttek el. Annyira nem is vagyunk nagy ország, mégis mindannyiszor telt házas koncerteket adtunk. Hihetetlen. Én, a Doncaster-i vidéki srác ország-világ előtt tombol a színpadon. Ez csodálatos érzés. Föl sem fogom. Az X-Factor óta minden megváltozott........

7.rész - "Többre vágytam"

Minden gyönyörű volt. Minden olyan csodás. Mindent most éreztem hónapok óta először ilyen jónak. Mindent csak nekik köszönhetek. Mindent csak a barátaimnak. A szó szoros értelmében. Örülök, hogy ilyen barátokat találtam. Egyszerűen ez az érzés leírhatatlan. Valamikor még úgy gondoltam, hogy csak számomra fontos a barátság, de amint rátaláltam erre a 4 jó barátra, azóta minden olyan képtelenségnek tűnt. Pont velem!? Pont most!? Pont ilyenkor!? - E sok kérdés után feleslegesnek tűnt töprengeni még ennél is tovább. Sokszor ugrik be ez a "barátság" téma, de amíg minden oké, addig nem szeretném azon törni a fejem, hogy:
"Mi lett volna, ha!?" vagy "Mi lesz, ha!?".. Nem, ilyen kérdések már nem lesznek többet. Ameddig gondtalan, jókedvű és elégedett vagyok magammal és a barátaimmal addig értelmetlen ezen agyalni.
Mire teljesen befejeztem az ötletelést, addigra egy SMS-t kaptam teljesen váratlanul egy általános iskolás osztálytársamtól, akivel már régóta nem beszéltem.. És azt se tudom, hogy hogyan keresett fel...Viszont ez állt benne:
"Hétvégére osztálytalálkozót szervezek. Már veled is elég régen beszéltem, ezért, ha tudsz jönni, akkor egy válasz SMS-t szeretnék kérni. Ha kaptam választ, akkor megírom a pontos címet is."
Erre természetes, hogy egy magabiztos "Ott leszek."-et írtam vissza. Pár perc múlva egy címet kaptam ugyanattól a címzettől. Hozzá egy időpontot. 
A telefonomat csak nézegettem, semmi érdekes nem volt, de vissza akartam emlékezni. Sok képet láttam, elég sokat. A hülyeségeinkről a fiúkkal, Eleanorral kirándulásokkor.. Sok olyan képet láttam, amit már el is felejtettem. Ezért most azon tűnődtem, hogy most miért ne tehetnénk ugyanezt? - Fogtam Eleanort, meg mondtam neki, hogy elviszem valahova, de ne öltözzön ki. 10 perc múlva meg is érkeztünk a kedvenc kis "hegyünkhöz". Rögtön tudta, hogy mit terveztem számára. Végre kettesben, végre nem zavar senki, végre egyszerűek lehetünk, végre nem kell semmit sem megjátszanunk. Ezért voltunk teljesen problémamentesek és mosolygósak. Igazából mi beszéd nélkül is teljesen értjük egymást, de ma már nem ártott egy kis beszélgetés..:
-Már rég jöttünk el csak ketten egy ilyen fajta "kikapcsolódásra".
-Ez már hiányzott. -Vágta rá szinte azonnal, mosollyal az arcán.
Mindent élveztünk. Sok mindent csináltunk úgy, mint még sohasem. Egy jó hosszú érzelmes séta után hazamentünk. 
Azt hiszem, hogy egy kicsit többre vágytam, mint egy sétára, de folyton csak azt lehet említeni, hogy "Fáradt vagyok.".. Ezzel be is fejeződött a nap. Tökéletes volt, de többre vágytam.