6.rész - Örömök.

Gondolom láttátok, hogy mostantól egyedül fogom folytatni a történetet! Még jobban bele kell jönnöm.. Tudom, de mindent beleadok, ezért is:
Jó Olvasást!
Rebeka:) 

*Louis szemszöge*
A letargikus hangulat után mindenki feldobódott. Valahogy most először éreztem újra azt, amit már rég elfelejtettünk. Nem volt sok ilyen nap, ugyanis mindenki sietett mindenhova, senkinek sem volt szabadideje és a koncertek sem voltak ugyanazok. Most viszont csak nevetni tudtunk mindenen.. Minden probléma megoldódott, ezért is gondoltam azt, hogy El, én és a fiúk elmehetnénk valahova csak így együtt. Ebbe a srácok is beleegyeztek, így máris hívtam Eleanort. Persze igen-t mondott. A hangja teli volt jókedvvel és még a hangsúllyal is éreztette meglepettségét. Úgy vettem észre, hogy ennek ő is teljesen örül. 
-Gyertek már! El már szerintem ott van! -Bökte ki mondandóját Harry egy pillanat alatt, közben rám mosolygott. 
-Rendben. -Szólalt meg Niall.
 Pár perc múlva már ott is voltunk. El úgy ugrott a nyakamba, mintha nem látott volna 1 hónapja. 
-Örülök! -Súgta halkan a fülembe. 
-Hát még én. -Válaszoltam gondtalanul a szemébe nézve. Erre csak egy bájos mosolyt kaptam válaszul.
 Viszont ezután már el is szaladt az idő, oly annyira, hogy már ideje volt hazamennünk. Örültem ennek a napnak, mert minden csodálatos volt. Újra együtt tölteni egy teljes napot a világ legjobb barátaival és a világ legjobb barátnőjével a legtutibb. Azt hittem, hogy már sosem lesz ilyen napom.
 Hazafelé indultunk volna, amikor Harry ránk ijesztett:
-Itt felejtetted a pulcsid! -Kezembe nyomta és már ott sem volt.
Viszont amikor hazaértünk, akkor mindketten éreztük a forró hangulatot, azt amit csak nagyon régen éreztem én is, így minden csak egy csókkal kezdődött.. Vagy kettővel!? Ekkor megcsörrent Eleanor telefonja. Mindig a legjobb pillanatokat kell tönkretenni egy telefonnal, ezért szeretem lehalkítani.
  A telefonbeszélgetés után El úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Folytatta a takarítást, én pedig folytattam a tv nézést. (ÉN MEG FOLYTATNÁM OLVASNI.!!!! (Berni <3, aki tudod, hogy nagyon szereeeeeeeeeeeeeet, téged Rebekaaa.<3) Pár perc múlva viszont nagyon meglepett, ágyba kaptam a vacsorát, pedig semmi bajom sem volt.. Mindig akkor kapok ilyen vacsit, ha nem érzem jól magam. De most csodásan éreztem magam, de ennek ellenére odanyomtam neki egy halk köszi-t. Elfordult, nevetett egyet és kiment. Mindig ilyen nagylelkű volt, ezt nagyon szeretem benne. Mikor kész volt, akkor lefeküdt aludni, ahogy én is.. Mondjuk néztem volna egy ideig a tv-t, de nem akartam egyedül hagyni. Amikor én elálmosodtam El már aludt.
  Másnap reggel frissen keltünk. Csak pörögtünk, a tegnapi csodás nap után nem is tudtunk volna mást, ezért gondoltam úgy, hogy ma végre egy borzalmas szülinapi séta után elviszem valahova, erről nem akartam szólni neki.. Meglepetést akartam neki szerezni. Csak ennyit kérdeztem:
-Ugye ma nem terveztél programot?
-Miért? -Válasz nélkül, meglepetten kérdezett vissza.
Ebből tudtam, hogy nem, hiszen már ismerem jó ideje. Nem válaszoltam vissza.. Sőt, még vissza se néztem rá, csak belülről mosolyogtam. (De jó lett. :D xoxo, Berni*-* Kövit kérek.!)

KÖSZÖNÖM! :)

Köszönjük Szépen a megnövekedett nézettséget és a sok kommentet! Nagyon jól esik az, hogy egyre többen olvassák a blogot és egyre több komment is érkezik. 
Rebeka:)



És ha még van időtök, akkor a barátnőm blogját szeretném ajánlani:

http://elddazeleted1d.blogspot.hu/

5.rész - A bizonytalanság.

Itt az első rész amit én írok.. Remélem türhető lett Rebekáéhoz képest.. Nagyon jól ír.. Így lett a főnökből beosztott.. És ha gondoljátok, osszátok meg a blogot, meg minden, nem haragszunk érte. :D <3 <3 xoxo, Berni*-*
 *Louis szemszöge*
Hiányoznak az X-Factor-os idők.. Sosem veszekedtünk, még csak a véleményünk sem volt eltérő soha.. Most bezzeg.. Nem telik el nap úgy, hogy ne haraggal válnánk el egymástól.. Csitítani próbálom őket, de nem megy.. Nem bírok velük. Én vagyok a legidősebb, és csak nézem, ahogy ócsárolják egymást a legkülönfélébb szavakkal.. Ülök, és imádkozok, hogy minden elsimuljon - reménytelenül.. Ez már kihat az Eleanorral való kapcsolatomra is.. Elrontottam a születésnapját.. Megint.. Ahogy a tavalyit is..
Az fáj a legjobban, hogy pitiáner kis baromságokon megy a huzavona.. Másnap mindenki bocsánatot kér, és tisztalap.. De a nap végére minden elromlik, és ez megy már vagy fél éve.. A kis viták annyira nem zavartak, de ezek már durvák, és a reggeli bocsánatkérés is elmarad, csak éneklünk lélek nélkül, hidegen.. A koncereteken természetesen minden változatlan.. Én konferálok, a többiek poénkodnak, így van ez jól. Remélem, hogy Eleanor holnap nem akar hegyibeszédet tartani, mert nem viselném el.. Félek attól, amit mondana.. Nem akarok vele is veszekedést, elég a bandával.. Szeretnék egy nyugodt napot végre.. Problémák, viták, veszekedések nélkül.. Egy napot, amikor mosollyal az arcomon szoríthatom magamhoz Eleanort.. Egy olyan napot, amikor sírásig röhögjük magunkat, és egymást kergetjük mint a dedósok.. Mikor csapat-ölelést tartunk, és olyan cover-eket csinálunk, mint mondjuk a Wonderwall vagy az I'm Yours.. Mikor csak úgy elmegyünk együtt valahová, és hülyülünk.. Mondjuk lézerharcozni.. Milyen jó buli is az!
Holnap beszélek a fejükkel.. És elmondom nekik is ugyanezt.. Igen, ezt kell tennem.. - eme gondolatokkal feküdtem be Eleanor mellé, és szenderültem el..
~*~
A tegnap fáradalmait sikeresen kipihentem, de aggódok, még mindig.. Louis tanácstalan, nem tud mit kezdeni a bajokkal.. Lementem a konyhába, reggelit csinálni, de már az asztalon várt kávé, és pirítós vajjal, plusz narancslével.. Egy levélke társaságában.:
"Korán bementem, ne haragudj.. Remélem ízlik a kávé.. Tudod, hogy milyen bénán csinálom, de igyekeztem jóra főzni.
Lots of love, your Heart."
- Én nem haragszom sem azért, hogy korán mentél el, sem azért, hogy rossz kávét főzöl.. De azért már igen, ha titkolózol drágám.. Legközelebb megírhatnád, hogy miért mész el korán..- mondtam hangosan a semmibe... Persze tudtam, hogy a beszédemet akarta elkerülni.. Elfogyasztottam a reggelit, a kávét meg kiköptem nevetve..
- Igen, még mindig rossz a kávéd édesem. - és már öntöttem is ki.. Remélem minden rendbe jön, nem fognak többet veszekedni, mert nekem sem esik jól a levegőben lévő feszültség, amikor találkozok a srácokkal.. És hiányzik az állandóan vicces, és gondtalan Louis.. Nagyon..
A nap további részét olvasással, tévézéssel, pakolással és főzéssel töltöttem.. Magyarán, unatkoztam, mint mindig, amikor Louis nincs itthon..
~*~
Reggel mikor beértem, csönd volt és béke... Vagyis remélem.. Boldogságot sugárzó mosolyt vetettem feléjük, és jó hangosan köszöntem, mint ahogyan szoktam.:
- Jóóó reggelt skacok! Elnézést, ha késtem.. Dugó van.. 5 percenként haladtam 5 centit.. Nagyon jó volt.. Minden fűszálat volt időm megvizsgálni útközben.. - nevettem..
- Aha, szuper.. Egyébként utólag is boldogat El-nek.. - váltottunk még pár szót Haryvel és a többiekkel.. Beszélgettünk, mosolyogtunk, és nevettünk.! Békés napnak indul a mai....

4.rész - Meglepetés.

  Továbbra is csak álltam, vártam.. Vártam a csodára, amik nincsenek.. Vagy mégis?
  Louis benyitott hozzám a konyhába, a kezében egy szál vörös rózsa volt. Még mindig nem értettem, hogy miért is kapok én virágot és miért is volt ilyen furcsa, de nagyon nagy meglepetés ért...
  Lou továbbra is szótlanul állt, kezében a rózsával és mosolygott, a szemembe nézett és ebben a pillanatban jöttem rá, hogy miért is virággal a kezében állított be, így váratlanul.. Visszamosolyogtam és odaszaladtam hozzá, a nyakába ugrottam és így minden gondot elfelejtettem egy percre. Csak rá gondoltam, másra nem is tudtam volna. Újra a szemembe nézett és így szólt:
-Boldog Születésnapot El! - Közben a virágot nyújtotta át..
 Látta a szemeimben a könnyeket, látta, hogy nagyon jól esik és sokkal többet ér, mint egy drága ajándék.
-Sohasem éreztem így magam. -Ez a mondat is alig jött ki, de máris a vállán kaptam magam.
-Ennek örömére, végre elmehetünk egy sétára!
-Abban benne vagyok.. Komolyan megleptél, de, akkor mi volt az a délelőtti kapkodás vagy fáradtság vagy komolyság vagy már nem is tudom.. Nem ismertem rád.. A fiúkkal voltál tényleg? Nagyon aggódtam.
-Velük voltam, nem hazudok, de most inkább hagyjuk ezt. Majd elmesélem. Veled szeretném most tölteni az összes időmet és nem velük foglalkozni, úgyhogy induljunk is.
  Erre már nem tudtam mit mondani, viszont zavar a tudatlanság.. Elindultunk a sétánkra, körbejártuk a parkot.. Nem tudtam kivárni azt a pillanatot, amikor kiböki a próblémáját, ezért újból rákérdeztem:
-Mi történt ma? Zavar, hogy nem tudom a történteket. Reggel aggódtam is érted, úgy látszik nem hiába. -Ez a kérdésem feszült hangulatot teremtett, válasz semmi.. Mintha nem is kérdeztem volna semmit..
 Sétáltunk tovább, csak sétáltunk, de értelmetlenül.. Két szót sem beszéltünk, csak fogta a kezem, néha rám nézett, de egyszer sem mosolygott, úgy, mint régen. Egy kicsit erőltetett mosolyok voltak, amik a fájdalom eltakarása miatt voltak, ha jól láttam. Ezért pár perc elteltével hazafelé vettük az irányt. A séta közben, ennyit mondott:
-Már megint..
-Már megint micsoda? -Kérdeztem meglepődve. 
-Már megint veszekedtek.. -Ezt kibökve rohant be a házba.
A válaszom erre egy halk "Jól van." lett volna, ha megvárt volna. Szóval ez a születésnap sem sikerült jól, bár jobb volt, mint a tavalyi.. A beszédet viszont holnapra terveztem vele, mert akkorra ki is piheni magát...Talán... Én is besétáltam. Szerencsére már az ebéd kész van, mert farkas éhes vagyok.. Neki is álltam az ebédnek.. Nagyon jólesett. Neki kellett állnom az elmaradt házimunkáknak, mert 2 napja lefoglal az aggodalom. Most már valamivel nyugodtabb lettem, így félelem nélkül álltam neki mindennek. Tudtam, hogy itthon már csak a pihenésre fog koncentrálni. Jósnak is mehetnék, ez így lett. Miután a konyha kitakarításával kész lettem, szó szerint kidőltem. Az egész napos rohangálás kifárasztott... Annyira, hogy azt hiszem este korán lefekszem.. Még annyira volt energiám, hogy leszaladjak a boltba, többre nem.. Pedig, azért be kell, hogy valljam még bőven lett volna tennivaló, ami "sürgős", de azért annyira az se volt sürgős.  Az utolsó tennivalóm a pihenés volt. Beugrottam az ágyba és megkezdtem a délelőtti fáradtság kipihenését.

Hellóhelló. :3

Berni vagyok, kb olyan lehet Nektek ez a kettősség, mintha egy skizofrén emberkével lennétek. :D Megértem. És dupla elnézést kérünk, mert hát nem igazán tudunk naponta hozni részt, mivel eléggé sok a tanulni valónk, főleg, hogy egyeztetni sem tudok Rebekával, mivel két külön suliba járunk, de azért nagyon erős a barátságunk szerintem.! <3 Szóval, megpróbálok én is majd alkotgatni, de a magyar előkészítő, meg a törikülönórák, és stb. stb. miatt szerintem hamarosan csak hétvégente lesz időm géphez ülni.. De mi mindketten mindent megteszünk azért, hogy mindig frissüljünk.. De gondolom Nektek is van épp elég dolgotok, főleg ha van még valaki, aki rajtunk kívül nyolcadikba jár, vagy esetleg érettségi előtt van, de mondjuk ezt kétlem.. :D Szóval a lényeg az, hogy ha idetévedsz kedves Idegen, nyugodtan iratkozz fel, írj kommentet, vagy adj valami életjelet, mert nekünk ez csak még több ihletet ad a folytatáshoz.. :D xoxo, Berni*-*

3. rész - Aggodalmak

 Azt hiszem, hogy csak két naponta tudok részt hozni, de igyekszem.:)

 Ezért bocsánatot is kérek, de Jó olvasást mindenkinek!

  Másnap reggelre teljesen kipihentem magam...Se betegség, se orrfújás, se tüsszentés, se láz.. Ennek nagyon örültem, mert a ma estét Lou-val tölthetem már végre...Viszont a tegnapi lustálkodás után el kell intéznem mindent, ami elmaradt. -Ezekkel a gondolatokkal leültem meginni a mindennapi teámat és ebben a pillanatban Louis mellém ült:
-Jobban vagy már?
-Sokkal.
-Biztos?
-Igen.
-Akkor ugye nem bánod, ha elmegyek a fiúkkal egy kicsit?
-Nem, dehogyis. Menj csak nyugodtan, de mi az a kicsi?
-Körül-belül egy óra ...Talán másfél óra, de sietni fogunk.
-Nem muszáj sietni, csak.....! -Még be sem fejeztem a mondatot és már ott sem volt.
Nagyon-nagyon furcsa..Mintha valamit nem mondana el.. Ezt azt hiszem nem gondoltam komolyan...Lehet, hogy csak fáradt és azt hiszem ez az igazság..
  Ebben a pillanatban Lou berontott az ajtón, mert itthon felejtette a telefonját, de két szót sem szólt. Én csak néztem, ahogy befut a szobába, aztán telefonnal a kezében fut ki és becsapja maga után az ajtót...Mintha ideges lenne és szerintem az is volt.. Azonnal megpróbáltam megkeresni a telefonom, de nem találtam.. Mindent átnéztem, szinte se perc alatt, végül visszaemlékezve a tegnapra rájöttem, hogy hova tehettem. A telefont a kezembe vettem és hívtam Louis-t, a telefon kicsengett, de senki sem vette fel. Nem tudtam hova tenni az aggodalmam: Vajon csak lehalkította a telefonját vagy valami történt!?
  Ezzel a gondolattal felöltöztem és már rohantam is ajtó felé. Az utcán ezernyi ember volt így esélyem sem volt a nagy tömegben szétnézni, így csak a fontos helyekre próbáltam eljutni, ahová a fiúkkal szokott menni..Például a parkba, de ezt átgondolva: Miért menne a fiúkkal a parkba? Volt még ötletem bőven, de ennyi helyen körülnéznem lehetetlen.. Fogtam magam és az ötleteimet. Ezekkel indultam keresni őket...
  Mindenhol megnéztem, de sehol semmi hír. Nem vett se egy kávét, se üdítőt...Semmit.. A keresést feladtam és hazamentem, hátha otthon van már...Ez negyed óra sétámba került, de még otthon sincs... Az aggodalom már most lefárasztott és kínzott, csak a rosszak jártak a fejembe...
  Újrahívtam, többször, de az egyikre sem kaptam semmi választ.. Még egy üzenetet sem, egy hírt sem....Senkitől sem... A feszültséget, csak főzéssel tudtam levezetni, így Lou kedvenc ételét főztem...
  Fél óra múlva Louis toppant be. Nem nézett rám, csak az ágyra dőlt, így arcát sem láthattam.. "Fáradt vagy ideges?" -A kérdést hangosan nem mertem feltenni, mert féltem a választól és ha már ennyit aggódtam érte, akkor legalább neki legyen az első két szava hozzám, ne pedig nekem.

2. rész - A betegség.

*Louis szemszögéből*

   Délelőtt volt, amikor megérkeztem a koncertre. A többiek már régóta vártak... Egy kicsit késtem is, de én gyakran kések, ezért nem volt meglepő a srácok számára. A fellépést fél órán belül kezdtük is és az az 1 óra hamar el is ment...Igazság szerint már vártam is, mert nagyon fáradt voltam...Ez még a tegnapira is rátett. Siettem haza, a fiúktól el sem köszöntem, mert minél gyorsabban akartam hazaérni Eleanorhoz, mert úgy érzem, hogy neki sem tetszik az, hogy állandóan a fiúkkal vagyok..
   Délután 2-re értem haza. Eleanor aludt, nekem pedig nem volt szívem felkelteni, ezért csak melléfeküdtem, de aludni nem akartam, mert ennyi fáradtságot 1 óra alatt nem pihennék ki.....és különben is, holnap nem megyünk sehova, csak este megyünk sétálni...Azután az estét egymással tölthetjük.. Sokáig gondolkoztam azon, hogy este elvigyem-e valami puccos helyre, de inkább a sétánál maradok. Ott legalább úgy tölthetjük együtt az időnket, hogy senki sem zavar és még a park sincs messze tőlünk.. Amint ezt kigondoltam Eleanor ébredezni kezdett, de nem akartam megzavarni, ezért csak egy puszit adtam a homlokára és gondoltam csinálok neki valami ebédet, hiszen még ő is fáradt lehet...
   Amint készen voltam a főzéssel, visszamentem El-hez.. Még mindig az ágyban feküdt, kicsit sápadt volt és rosszul érezte magát, mikor meg odahajoltam hozzá megnéztem a homlokát.. Lázas volt szegény.. Azt hiszem mára már nem lesz jobban, ezért az este megint lefújva, amiért egy kicsit szomorúnak érzem magam, de abban reménykedek, hogy holnapra jobban lesz.. Ebben a pillanatban odabújtam hozzá és mivel mást nem tudtam neki mondani, ezért ezekkel a szavakkal illettem:
- Szia szívem. Bocsánat, hogy eddig elvoltam és sajnálom, hogy nem lehettem itt veled egész nap.
- Semmi bajom, jól vagyok. Viszont a napom orrfújásból, pihenésből és alvásból állt... Szerintem az este nem tudunk elmenni sehova.. Holnapra meggyógyulok ígérem. -Válaszolta rekedt hangon El.
- Rendben van, addig leszek itt melletted amíg meg nem gyógyulsz. Nem foglak egyedül itthon hagyni! És kérsz egy finom, meleg teát?
- Igen, jólesne, mert nagyon fáj a torkom. -Ez a pár szó is alig tudott kijönni torkán.
Azonnal felugrottam Eleanor mellől és pár perc múlva készen is volt a tea, ami után El visszafeküdt aludni, nekem pedig valamit ennem kellett, mert egész nap egy falatot sem ettem, pedig ez elég meglepő tőlem...Evés után nagyon jól esett egy zuhany, ami így estére igazán megnyugtató volt...Át tudtam gondolni a mai nap történt eseményeket.. És már be kell, hogy valljam, nagyon várom a holnap estét El-el..

1.rész - A kezdetek.

Már 2 éve ismerhetünk 5 különböző fiút, akik a véletlennek köszönhetik a találkozásukat...Ez a banda nem más, mint a One Direction. Mindegyik fiú élete megváltozott a banda megalakulása után, ugyanis az x-factort követően egy világszerte ismert és imádott banda vált belőlük.

Egy fényes napon, mint mindig Louis mellett ébredtem. Amióta együtt vagyunk az életem csodás. Azt hiszem megtaláltam életem szerelmét..Aminek nagyon örülök, hiszen nincs jobb az együtt töltött időnél. -Gondolkoztam el, amikor mellettem Lou ébredezni kezdett.
-Jó reggelt kicsim. -Köszöntöttem, mikor még azt se tudta, hogy hol van...Ez valójában vicces látvány volt, de a szemében fáradtság látszott, hiszen tegnap, egész nap koncerteztek...A mai napon is lesz egy koncertjük Londonban, aminek valójában nem örülök, mert mostanában nem tudunk sokat foglalkozni egymással...
-Kelj fel kicsim! A reggeli már az asztalon van! -és ebben a pillanatban felkelt az ágyról.
Láttam, hogy elég fáradt és kimerült, ezért a reggelinél már nem is sürgettem. Furcsának találtam, hiszen egész reggel nem szólt hozzám...Ami ugyan nem meglepő, de ritkán szokott ilyen lenni... Az első szavakat reggeli után ejtette meg:
- Köszönöm szépen a reggelit! Nagyon finom volt.
-Ez csak természetes....Egyébként sajnálom a reggeli sürgetést...Ha tudtam volna, hogy ilyen morcosan ébredsz, akkor fel sem keltelek! -Lehet, hogy ez a kora reggeli ébresztés rossz ötlet volt Louis számára.
-Semmi baj, csak a tegnapi koncert egy kicsit fárasztó volt... -válaszolt halkan.
Ezután beszélgettünk még egy pár percet....Loui-nak jobb kedve lett, mert egy sétát terveztünk meg estére a parkba, ugyanis még egy-két hete minden nap lementünk sétálni, de mára már ez egyre ritkább...Mindketten örülünk egy kis kikapcsolódásnak...Hirtelen megcsörrent Louis telefonja, indulnia kellett. 1 perc alatt felkapta a kedvenc, csíkos pólóját, a kedvenc nadrágját és már indult is...

 Bocsánatot kérek a rövid részért, de már nagyon este volt és belekezdeni nagyon nehéz egy blogba! 

Ha lesz a blognak érdekeltsége, akkor naponta hozunk részeket (Amik természetesen jóval hosszabbak lesznek, mint ez) ..De ugye ez is sok mindentől függ...

JÓ OLVASÁST! 
Rebeka és Berni*-*

Bevezető

A történet szereplői nem meglepő módon a One Direction.
A történet főszereplője viszont Louis, akinek muszáj feladnia karrierjét egy tragédia miatt. 

Aki marad neki: A barátnője Eleanor. Loui csak El segítségével tudja legyőzni az őt érő fájdalmakat.

A kérdés:
Vajon Loui meg tud barátkozni a sorsával?

Nemsokára kiderül.
Azonban a történet kezdéséhez 1 kommentet szeretnénk kérni és ha nem tetszik, írjatok ötleteket! Mindent szívesen fogadunk, persze nem névtelenül!

xoxo, Rebeka és Berni*-*