2. rész - A betegség.

*Louis szemszögéből*

   Délelőtt volt, amikor megérkeztem a koncertre. A többiek már régóta vártak... Egy kicsit késtem is, de én gyakran kések, ezért nem volt meglepő a srácok számára. A fellépést fél órán belül kezdtük is és az az 1 óra hamar el is ment...Igazság szerint már vártam is, mert nagyon fáradt voltam...Ez még a tegnapira is rátett. Siettem haza, a fiúktól el sem köszöntem, mert minél gyorsabban akartam hazaérni Eleanorhoz, mert úgy érzem, hogy neki sem tetszik az, hogy állandóan a fiúkkal vagyok..
   Délután 2-re értem haza. Eleanor aludt, nekem pedig nem volt szívem felkelteni, ezért csak melléfeküdtem, de aludni nem akartam, mert ennyi fáradtságot 1 óra alatt nem pihennék ki.....és különben is, holnap nem megyünk sehova, csak este megyünk sétálni...Azután az estét egymással tölthetjük.. Sokáig gondolkoztam azon, hogy este elvigyem-e valami puccos helyre, de inkább a sétánál maradok. Ott legalább úgy tölthetjük együtt az időnket, hogy senki sem zavar és még a park sincs messze tőlünk.. Amint ezt kigondoltam Eleanor ébredezni kezdett, de nem akartam megzavarni, ezért csak egy puszit adtam a homlokára és gondoltam csinálok neki valami ebédet, hiszen még ő is fáradt lehet...
   Amint készen voltam a főzéssel, visszamentem El-hez.. Még mindig az ágyban feküdt, kicsit sápadt volt és rosszul érezte magát, mikor meg odahajoltam hozzá megnéztem a homlokát.. Lázas volt szegény.. Azt hiszem mára már nem lesz jobban, ezért az este megint lefújva, amiért egy kicsit szomorúnak érzem magam, de abban reménykedek, hogy holnapra jobban lesz.. Ebben a pillanatban odabújtam hozzá és mivel mást nem tudtam neki mondani, ezért ezekkel a szavakkal illettem:
- Szia szívem. Bocsánat, hogy eddig elvoltam és sajnálom, hogy nem lehettem itt veled egész nap.
- Semmi bajom, jól vagyok. Viszont a napom orrfújásból, pihenésből és alvásból állt... Szerintem az este nem tudunk elmenni sehova.. Holnapra meggyógyulok ígérem. -Válaszolta rekedt hangon El.
- Rendben van, addig leszek itt melletted amíg meg nem gyógyulsz. Nem foglak egyedül itthon hagyni! És kérsz egy finom, meleg teát?
- Igen, jólesne, mert nagyon fáj a torkom. -Ez a pár szó is alig tudott kijönni torkán.
Azonnal felugrottam Eleanor mellől és pár perc múlva készen is volt a tea, ami után El visszafeküdt aludni, nekem pedig valamit ennem kellett, mert egész nap egy falatot sem ettem, pedig ez elég meglepő tőlem...Evés után nagyon jól esett egy zuhany, ami így estére igazán megnyugtató volt...Át tudtam gondolni a mai nap történt eseményeket.. És már be kell, hogy valljam, nagyon várom a holnap estét El-el..