7.rész - "Többre vágytam"

Minden gyönyörű volt. Minden olyan csodás. Mindent most éreztem hónapok óta először ilyen jónak. Mindent csak nekik köszönhetek. Mindent csak a barátaimnak. A szó szoros értelmében. Örülök, hogy ilyen barátokat találtam. Egyszerűen ez az érzés leírhatatlan. Valamikor még úgy gondoltam, hogy csak számomra fontos a barátság, de amint rátaláltam erre a 4 jó barátra, azóta minden olyan képtelenségnek tűnt. Pont velem!? Pont most!? Pont ilyenkor!? - E sok kérdés után feleslegesnek tűnt töprengeni még ennél is tovább. Sokszor ugrik be ez a "barátság" téma, de amíg minden oké, addig nem szeretném azon törni a fejem, hogy:
"Mi lett volna, ha!?" vagy "Mi lesz, ha!?".. Nem, ilyen kérdések már nem lesznek többet. Ameddig gondtalan, jókedvű és elégedett vagyok magammal és a barátaimmal addig értelmetlen ezen agyalni.
Mire teljesen befejeztem az ötletelést, addigra egy SMS-t kaptam teljesen váratlanul egy általános iskolás osztálytársamtól, akivel már régóta nem beszéltem.. És azt se tudom, hogy hogyan keresett fel...Viszont ez állt benne:
"Hétvégére osztálytalálkozót szervezek. Már veled is elég régen beszéltem, ezért, ha tudsz jönni, akkor egy válasz SMS-t szeretnék kérni. Ha kaptam választ, akkor megírom a pontos címet is."
Erre természetes, hogy egy magabiztos "Ott leszek."-et írtam vissza. Pár perc múlva egy címet kaptam ugyanattól a címzettől. Hozzá egy időpontot. 
A telefonomat csak nézegettem, semmi érdekes nem volt, de vissza akartam emlékezni. Sok képet láttam, elég sokat. A hülyeségeinkről a fiúkkal, Eleanorral kirándulásokkor.. Sok olyan képet láttam, amit már el is felejtettem. Ezért most azon tűnődtem, hogy most miért ne tehetnénk ugyanezt? - Fogtam Eleanort, meg mondtam neki, hogy elviszem valahova, de ne öltözzön ki. 10 perc múlva meg is érkeztünk a kedvenc kis "hegyünkhöz". Rögtön tudta, hogy mit terveztem számára. Végre kettesben, végre nem zavar senki, végre egyszerűek lehetünk, végre nem kell semmit sem megjátszanunk. Ezért voltunk teljesen problémamentesek és mosolygósak. Igazából mi beszéd nélkül is teljesen értjük egymást, de ma már nem ártott egy kis beszélgetés..:
-Már rég jöttünk el csak ketten egy ilyen fajta "kikapcsolódásra".
-Ez már hiányzott. -Vágta rá szinte azonnal, mosollyal az arcán.
Mindent élveztünk. Sok mindent csináltunk úgy, mint még sohasem. Egy jó hosszú érzelmes séta után hazamentünk. 
Azt hiszem, hogy egy kicsit többre vágytam, mint egy sétára, de folyton csak azt lehet említeni, hogy "Fáradt vagyok.".. Ezzel be is fejeződött a nap. Tökéletes volt, de többre vágytam.