Mostantól folytatni fogom ezt a blogot. Ígérem, hogy sokkal több izgalmas rész lesz és sokkal többet fogok írni, mint eddig. Ugyanis az izgalmak a legjobbak.
Íme az új rész:
A hetek csak teltek, múltak. Úgy éreztem, hogy az életem ebben a rohanó világban teljesen megváltozott az újévkor. Egyre több koncert, és nem vagyok fáradt! Talán hozzászoktam.. Vagy talán azért, mert sokkal többet vagyok Eleanorral. De minden csak TALÁN.. És minden csak kérdés. Talán jó lenne, ha ez nem így lenne.. De megint, mint mindig az a "Ha" meg a 'Talán". Nekem így teljesen jó az életem. Boldog vagyok. Nem vagyok fáradt és ami a legfontosabb: Szeretek élni! Imádok kimenni sétálni, levegőzni. És imádom az élet minden percét!
Ekkor ránéztem az órára.
-Úr Isten! Elkéstem! - Kiáltottam fel egy kicsit meglepődve az idő láttán és felkaptam a már félig összepakolt táskám és futottam, ahogy csak tudtam.
~*~
-Sziasztok! Ugye nem késtem sokat? - Érdeklődtem fáradtan, ugyanis a pontos időről fogalmam sem volt.
-Egy percet sem késtél! Csak fél négyre kellett volna itt lenned. - A kérdésemre hangosan feleltek.
Ekkor ránéztem az órára. Csak fél három után járt pár perccel. Azt hittem fél háromra kell itt lennem, de visszafutni már nem volt kedvem így ott maradtam velük.
~*~
Amikor végeztünk hazafelé mentem volna. Az utcán megszólított egy nagyon csinos és gyönyörű, velem egykorú lány. Hirtelen ránéztem és a 2. szerelmemet láttam benne, azonban Eleanor lesz az első számú mindig. Amikor megkérdezte, hogy merre találja a város legjobb éttermét, akkor meg sem tudtam szólalni. Nem akartam neki azt mondani, hogy innen még elég sokat kellene sétálni, ezért csak annyit mondtam neki halkan, hogy jöjjön el hozzám, mert nem lakom messze és elviszem őt oda. Egyébként El sem volt otthon így teljes nyugodtsággal mondtam neki. A válasz egy "Jó!" volt mellé pedig kaptam egy mosolyt.
Elindultunk hozzánk. Beszélgettünk. Kérdezgetett. És amikor hazaértünk, akkor behívtam egy teára, mielőtt elvinném. Egyre jobban éreztem a közelséget, de ezt ugye nem lehet 20 perc alatt érezni, ezért biztos voltam benne, hogy ez csak egy ilyen rajongás szerűség.. Semmi jelentősége. Ekkor kérdezés nélkül elmondta, hogy miért keresi az éttermet:
-Azért kerestem azt az éttermet, mert ott lett volna egy randim.. És ebben a városban még sohasem jártam, csak annyit mondott, hogy a legjobb étterembe menjek este 6 körül, de már lekéstünk róla. - Mondta mosolyogva. Mintha egyáltalán nem is érdekelné..
-Akkor én kérek bocsánatot! Indulhatunk is!
-Semmi szükség rá. Szívesebben beszélgetek veled, mint vele.
Hát, nem erre a válaszra számítottam és ezért egy kicsit össze is zavarodtam. De tudtam, hogy El nem jön haza, hiszen a barátnőivel ment egy közös mozira és bulira..
-Komolyan? - Reagáltam egy kicsit később.
-Komolyan.
-Hát, akkor lenne kedved velem eljönni holnap egy moziba? - Próbáltam szinglinek mutatva magam elhívni egy randira. Teljesen elvette az eszem.
-Lenne. Nagyon is lenne.
Ekkor kezdtük egyre jobban megismerni egymást. Legtöbbször ő beszélt.. Ez is nagyon megtetszett benne..
-Furcsán ismerkedtünk meg, de azt hiszem tetszel nekem. Egyszerűen mindened megfogott.
-Még ennél is furcsább az, hogy azt hiszem beléd szerettem.
Amikor ezt kimondtam egyszerűen úgy rám mosolygott, hogy nem tudtam ellenállni. Megcsókoltam. És ez után minden csak úgy magától jött.. A végén már az ágyban találtuk magunkat. Úgy csókolt, mint még soha senki.
Ekkor meghallottuk a csengőt és a kulcsot a zárban. Valaki belépett.
Íme az új rész:
A hetek csak teltek, múltak. Úgy éreztem, hogy az életem ebben a rohanó világban teljesen megváltozott az újévkor. Egyre több koncert, és nem vagyok fáradt! Talán hozzászoktam.. Vagy talán azért, mert sokkal többet vagyok Eleanorral. De minden csak TALÁN.. És minden csak kérdés. Talán jó lenne, ha ez nem így lenne.. De megint, mint mindig az a "Ha" meg a 'Talán". Nekem így teljesen jó az életem. Boldog vagyok. Nem vagyok fáradt és ami a legfontosabb: Szeretek élni! Imádok kimenni sétálni, levegőzni. És imádom az élet minden percét!
Ekkor ránéztem az órára.
-Úr Isten! Elkéstem! - Kiáltottam fel egy kicsit meglepődve az idő láttán és felkaptam a már félig összepakolt táskám és futottam, ahogy csak tudtam.
~*~
-Sziasztok! Ugye nem késtem sokat? - Érdeklődtem fáradtan, ugyanis a pontos időről fogalmam sem volt.
-Egy percet sem késtél! Csak fél négyre kellett volna itt lenned. - A kérdésemre hangosan feleltek.
Ekkor ránéztem az órára. Csak fél három után járt pár perccel. Azt hittem fél háromra kell itt lennem, de visszafutni már nem volt kedvem így ott maradtam velük.
~*~
Amikor végeztünk hazafelé mentem volna. Az utcán megszólított egy nagyon csinos és gyönyörű, velem egykorú lány. Hirtelen ránéztem és a 2. szerelmemet láttam benne, azonban Eleanor lesz az első számú mindig. Amikor megkérdezte, hogy merre találja a város legjobb éttermét, akkor meg sem tudtam szólalni. Nem akartam neki azt mondani, hogy innen még elég sokat kellene sétálni, ezért csak annyit mondtam neki halkan, hogy jöjjön el hozzám, mert nem lakom messze és elviszem őt oda. Egyébként El sem volt otthon így teljes nyugodtsággal mondtam neki. A válasz egy "Jó!" volt mellé pedig kaptam egy mosolyt.
Elindultunk hozzánk. Beszélgettünk. Kérdezgetett. És amikor hazaértünk, akkor behívtam egy teára, mielőtt elvinném. Egyre jobban éreztem a közelséget, de ezt ugye nem lehet 20 perc alatt érezni, ezért biztos voltam benne, hogy ez csak egy ilyen rajongás szerűség.. Semmi jelentősége. Ekkor kérdezés nélkül elmondta, hogy miért keresi az éttermet:
-Azért kerestem azt az éttermet, mert ott lett volna egy randim.. És ebben a városban még sohasem jártam, csak annyit mondott, hogy a legjobb étterembe menjek este 6 körül, de már lekéstünk róla. - Mondta mosolyogva. Mintha egyáltalán nem is érdekelné..
-Akkor én kérek bocsánatot! Indulhatunk is!
-Semmi szükség rá. Szívesebben beszélgetek veled, mint vele.
Hát, nem erre a válaszra számítottam és ezért egy kicsit össze is zavarodtam. De tudtam, hogy El nem jön haza, hiszen a barátnőivel ment egy közös mozira és bulira..
-Komolyan? - Reagáltam egy kicsit később.
-Komolyan.
-Hát, akkor lenne kedved velem eljönni holnap egy moziba? - Próbáltam szinglinek mutatva magam elhívni egy randira. Teljesen elvette az eszem.
-Lenne. Nagyon is lenne.
Ekkor kezdtük egyre jobban megismerni egymást. Legtöbbször ő beszélt.. Ez is nagyon megtetszett benne..
-Furcsán ismerkedtünk meg, de azt hiszem tetszel nekem. Egyszerűen mindened megfogott.
-Még ennél is furcsább az, hogy azt hiszem beléd szerettem.
Amikor ezt kimondtam egyszerűen úgy rám mosolygott, hogy nem tudtam ellenállni. Megcsókoltam. És ez után minden csak úgy magától jött.. A végén már az ágyban találtuk magunkat. Úgy csókolt, mint még soha senki.
Ekkor meghallottuk a csengőt és a kulcsot a zárban. Valaki belépett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése