18. rész - Túl késő mindenért.

A rövid telefonbeszélgetés után sokat kellett gondolkoznom, hogy elmenjek-e a találkozóra. Végül is boldog vagyok most és megszokható ez az élet anélkül is, hogy más nekem magyarázkodna, ezért percekig agyaltam azon, hogy vajon megéri-e elmenni. Pár perc után arra jutottam, hogy el kéne mennem. Úgy sem történhet már sok rossz dolog. Mivel a telefonban nem tudtam semmi érvelést mondani, ezért gondoltam válaszolok az üzenetére, hogy találkozzunk délután 3 óra fele egy kávézóban. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy elteljen ez a pár óra, mert végül is csak a lányommal töltöm az egész napot. Már utólag is örültem, hogy igent mondtam a találkozóra, mert jól fog esni egy kis kikapcsolódás.
*Délután 2 óra*

Bementem a szobánkba és egy határozott mozdulattal kinyitottam a ruhásszekrényt. Kivettem a kedvenc csíkos felsőmet és a nadrágomat. Levettem az otthoni szerelésem és lehajítottam a francia ágyunkra, amin már nagyon régen aludtam és el is felejtettem, hogy milyen kényelmes volt akkoriban. Ráültem és aztán elfeküdtem rajta. Nem nehéz egy ilyen ágyban elbambulni és agyalni az élet dolgain és a rossz dolgokon, amiket tettem, de már késő megbánni őket. Késő elmondani, hogy kit, miért és hogyan szeretek vagy szerettem. Túl későn vettem észre, hogy mit tettem. Viszont már tudom, hogy mit fogok tenni. Mosollyal az arcomon ültem fel és húztam magamra a szeretett nadrágomat meg a felsőmet. Kiballagtam az előszobába és magamhoz ragadva a pénztárcám és a telefonom elindultam a kávézóba. Az út hosszúnak tűnt, mert nem tudtam, hogy miért ilyen fontos találkoznom vele. Igaz, hogy rég láttam, de a hangja a telefonban is nagyon komoly volt, de nem akartam rossz dologra gondolni. Végigmentem egy sétálóutcán, aztán egy szép parkon. A kedvenc parkunkon.. Gyerekek ugrándoztak felhőtlen jókedvvel én pedig ezek láttán csak mosolyogni tudtam. Felnőtten ritkán látni ennyi jókedvű embert. Elérkeztem a kávézóhoz és beültem. Rendeltem magamnak egy cappuccinot és vártam. Meg is érkezett Andy.. Leült mellém és beszélgettünk, ugyanis nagyon rég találkoztunk. Említette, hogy látott az egyik nap. Én azt mondtam neki, hogy meglepett a hívása, mert már nagyon rég nem láttam, amit én is tudok, hogy hazugság, de semmi jogon nem kérhetem számon a tartózkodási helyét, így hallgattam. Sok lényegtelen téma után rátért a lényegre és elkezdte mondani, hogy nem akárhol látott, hanem Eleanor RÉGI házánál. Amint meghallottam a "régi" szót enyhén szólva kiakadtam és rá kellett erre kérdeznem:
-Mi az, hogy régi?! Miért régi? Ott lakott és lakik. Ez a kedvenc háza.. Vele éltem hónapokig. Tudom, hogy nem menne el onnan!!!

-Úgy tűnik, hogy csak volt a kedvenc háza, de most már nem az! - ezzel a mondattal befejezvén a társalgást megfogta magát és kiment.
Nem tudom, hogy miért, de nem annyira rendített meg ez a pár szó, mint amennyire gondoltam. Most már a saját élete. Elfogadom akárhogyan alakítja ki.