3. rész - Aggodalmak

 Azt hiszem, hogy csak két naponta tudok részt hozni, de igyekszem.:)

 Ezért bocsánatot is kérek, de Jó olvasást mindenkinek!

  Másnap reggelre teljesen kipihentem magam...Se betegség, se orrfújás, se tüsszentés, se láz.. Ennek nagyon örültem, mert a ma estét Lou-val tölthetem már végre...Viszont a tegnapi lustálkodás után el kell intéznem mindent, ami elmaradt. -Ezekkel a gondolatokkal leültem meginni a mindennapi teámat és ebben a pillanatban Louis mellém ült:
-Jobban vagy már?
-Sokkal.
-Biztos?
-Igen.
-Akkor ugye nem bánod, ha elmegyek a fiúkkal egy kicsit?
-Nem, dehogyis. Menj csak nyugodtan, de mi az a kicsi?
-Körül-belül egy óra ...Talán másfél óra, de sietni fogunk.
-Nem muszáj sietni, csak.....! -Még be sem fejeztem a mondatot és már ott sem volt.
Nagyon-nagyon furcsa..Mintha valamit nem mondana el.. Ezt azt hiszem nem gondoltam komolyan...Lehet, hogy csak fáradt és azt hiszem ez az igazság..
  Ebben a pillanatban Lou berontott az ajtón, mert itthon felejtette a telefonját, de két szót sem szólt. Én csak néztem, ahogy befut a szobába, aztán telefonnal a kezében fut ki és becsapja maga után az ajtót...Mintha ideges lenne és szerintem az is volt.. Azonnal megpróbáltam megkeresni a telefonom, de nem találtam.. Mindent átnéztem, szinte se perc alatt, végül visszaemlékezve a tegnapra rájöttem, hogy hova tehettem. A telefont a kezembe vettem és hívtam Louis-t, a telefon kicsengett, de senki sem vette fel. Nem tudtam hova tenni az aggodalmam: Vajon csak lehalkította a telefonját vagy valami történt!?
  Ezzel a gondolattal felöltöztem és már rohantam is ajtó felé. Az utcán ezernyi ember volt így esélyem sem volt a nagy tömegben szétnézni, így csak a fontos helyekre próbáltam eljutni, ahová a fiúkkal szokott menni..Például a parkba, de ezt átgondolva: Miért menne a fiúkkal a parkba? Volt még ötletem bőven, de ennyi helyen körülnéznem lehetetlen.. Fogtam magam és az ötleteimet. Ezekkel indultam keresni őket...
  Mindenhol megnéztem, de sehol semmi hír. Nem vett se egy kávét, se üdítőt...Semmit.. A keresést feladtam és hazamentem, hátha otthon van már...Ez negyed óra sétámba került, de még otthon sincs... Az aggodalom már most lefárasztott és kínzott, csak a rosszak jártak a fejembe...
  Újrahívtam, többször, de az egyikre sem kaptam semmi választ.. Még egy üzenetet sem, egy hírt sem....Senkitől sem... A feszültséget, csak főzéssel tudtam levezetni, így Lou kedvenc ételét főztem...
  Fél óra múlva Louis toppant be. Nem nézett rám, csak az ágyra dőlt, így arcát sem láthattam.. "Fáradt vagy ideges?" -A kérdést hangosan nem mertem feltenni, mert féltem a választól és ha már ennyit aggódtam érte, akkor legalább neki legyen az első két szava hozzám, ne pedig nekem.