Továbbra is csak álltam, vártam.. Vártam a csodára, amik nincsenek.. Vagy mégis?
Louis benyitott hozzám a konyhába, a kezében egy szál vörös rózsa volt. Még mindig nem értettem, hogy miért is kapok én virágot és miért is volt ilyen furcsa, de nagyon nagy meglepetés ért...
Lou továbbra is szótlanul állt, kezében a rózsával és mosolygott, a szemembe nézett és ebben a pillanatban jöttem rá, hogy miért is virággal a kezében állított be, így váratlanul.. Visszamosolyogtam és odaszaladtam hozzá, a nyakába ugrottam és így minden gondot elfelejtettem egy percre. Csak rá gondoltam, másra nem is tudtam volna. Újra a szemembe nézett és így szólt:
-Boldog Születésnapot El! - Közben a virágot nyújtotta át..
Látta a szemeimben a könnyeket, látta, hogy nagyon jól esik és sokkal többet ér, mint egy drága ajándék.
-Sohasem éreztem így magam. -Ez a mondat is alig jött ki, de máris a vállán kaptam magam.
-Ennek örömére, végre elmehetünk egy sétára!
-Abban benne vagyok.. Komolyan megleptél, de, akkor mi volt az a délelőtti kapkodás vagy fáradtság vagy komolyság vagy már nem is tudom.. Nem ismertem rád.. A fiúkkal voltál tényleg? Nagyon aggódtam.
-Velük voltam, nem hazudok, de most inkább hagyjuk ezt. Majd elmesélem. Veled szeretném most tölteni az összes időmet és nem velük foglalkozni, úgyhogy induljunk is.
Erre már nem tudtam mit mondani, viszont zavar a tudatlanság.. Elindultunk a sétánkra, körbejártuk a parkot.. Nem tudtam kivárni azt a pillanatot, amikor kiböki a próblémáját, ezért újból rákérdeztem:
-Mi történt ma? Zavar, hogy nem tudom a történteket. Reggel aggódtam is érted, úgy látszik nem hiába. -Ez a kérdésem feszült hangulatot teremtett, válasz semmi.. Mintha nem is kérdeztem volna semmit..
Sétáltunk tovább, csak sétáltunk, de értelmetlenül.. Két szót sem beszéltünk, csak fogta a kezem, néha rám nézett, de egyszer sem mosolygott, úgy, mint régen. Egy kicsit erőltetett mosolyok voltak, amik a fájdalom eltakarása miatt voltak, ha jól láttam. Ezért pár perc elteltével hazafelé vettük az irányt. A séta közben, ennyit mondott:
-Már megint..
-Már megint micsoda? -Kérdeztem meglepődve.
-Már megint veszekedtek.. -Ezt kibökve rohant be a házba.
A válaszom erre egy halk "Jól van." lett volna, ha megvárt volna. Szóval ez a születésnap sem sikerült jól, bár jobb volt, mint a tavalyi.. A beszédet viszont holnapra terveztem vele, mert akkorra ki is piheni magát...Talán... Én is besétáltam. Szerencsére már az ebéd kész van, mert farkas éhes vagyok.. Neki is álltam az ebédnek.. Nagyon jólesett. Neki kellett állnom az elmaradt házimunkáknak, mert 2 napja lefoglal az aggodalom. Most már valamivel nyugodtabb lettem, így félelem nélkül álltam neki mindennek. Tudtam, hogy itthon már csak a pihenésre fog koncentrálni. Jósnak is mehetnék, ez így lett. Miután a konyha kitakarításával kész lettem, szó szerint kidőltem. Az egész napos rohangálás kifárasztott... Annyira, hogy azt hiszem este korán lefekszem.. Még annyira volt energiám, hogy leszaladjak a boltba, többre nem.. Pedig, azért be kell, hogy valljam még bőven lett volna tennivaló, ami "sürgős", de azért annyira az se volt sürgős. Az utolsó tennivalóm a pihenés volt. Beugrottam az ágyba és megkezdtem a délelőtti fáradtság kipihenését.
Louis benyitott hozzám a konyhába, a kezében egy szál vörös rózsa volt. Még mindig nem értettem, hogy miért is kapok én virágot és miért is volt ilyen furcsa, de nagyon nagy meglepetés ért...
Lou továbbra is szótlanul állt, kezében a rózsával és mosolygott, a szemembe nézett és ebben a pillanatban jöttem rá, hogy miért is virággal a kezében állított be, így váratlanul.. Visszamosolyogtam és odaszaladtam hozzá, a nyakába ugrottam és így minden gondot elfelejtettem egy percre. Csak rá gondoltam, másra nem is tudtam volna. Újra a szemembe nézett és így szólt:
-Boldog Születésnapot El! - Közben a virágot nyújtotta át..
Látta a szemeimben a könnyeket, látta, hogy nagyon jól esik és sokkal többet ér, mint egy drága ajándék.
-Sohasem éreztem így magam. -Ez a mondat is alig jött ki, de máris a vállán kaptam magam.
-Ennek örömére, végre elmehetünk egy sétára!
-Abban benne vagyok.. Komolyan megleptél, de, akkor mi volt az a délelőtti kapkodás vagy fáradtság vagy komolyság vagy már nem is tudom.. Nem ismertem rád.. A fiúkkal voltál tényleg? Nagyon aggódtam.
-Velük voltam, nem hazudok, de most inkább hagyjuk ezt. Majd elmesélem. Veled szeretném most tölteni az összes időmet és nem velük foglalkozni, úgyhogy induljunk is.
Erre már nem tudtam mit mondani, viszont zavar a tudatlanság.. Elindultunk a sétánkra, körbejártuk a parkot.. Nem tudtam kivárni azt a pillanatot, amikor kiböki a próblémáját, ezért újból rákérdeztem:
-Mi történt ma? Zavar, hogy nem tudom a történteket. Reggel aggódtam is érted, úgy látszik nem hiába. -Ez a kérdésem feszült hangulatot teremtett, válasz semmi.. Mintha nem is kérdeztem volna semmit..
Sétáltunk tovább, csak sétáltunk, de értelmetlenül.. Két szót sem beszéltünk, csak fogta a kezem, néha rám nézett, de egyszer sem mosolygott, úgy, mint régen. Egy kicsit erőltetett mosolyok voltak, amik a fájdalom eltakarása miatt voltak, ha jól láttam. Ezért pár perc elteltével hazafelé vettük az irányt. A séta közben, ennyit mondott:
-Már megint..
-Már megint micsoda? -Kérdeztem meglepődve.
-Már megint veszekedtek.. -Ezt kibökve rohant be a házba.
A válaszom erre egy halk "Jól van." lett volna, ha megvárt volna. Szóval ez a születésnap sem sikerült jól, bár jobb volt, mint a tavalyi.. A beszédet viszont holnapra terveztem vele, mert akkorra ki is piheni magát...Talán... Én is besétáltam. Szerencsére már az ebéd kész van, mert farkas éhes vagyok.. Neki is álltam az ebédnek.. Nagyon jólesett. Neki kellett állnom az elmaradt házimunkáknak, mert 2 napja lefoglal az aggodalom. Most már valamivel nyugodtabb lettem, így félelem nélkül álltam neki mindennek. Tudtam, hogy itthon már csak a pihenésre fog koncentrálni. Jósnak is mehetnék, ez így lett. Miután a konyha kitakarításával kész lettem, szó szerint kidőltem. Az egész napos rohangálás kifárasztott... Annyira, hogy azt hiszem este korán lefekszem.. Még annyira volt energiám, hogy leszaladjak a boltba, többre nem.. Pedig, azért be kell, hogy valljam még bőven lett volna tennivaló, ami "sürgős", de azért annyira az se volt sürgős. Az utolsó tennivalóm a pihenés volt. Beugrottam az ágyba és megkezdtem a délelőtti fáradtság kipihenését.
nagyon tetszik kövi mikor?
VálaszTörlésVagy ma vagy holnap.:)
VálaszTörlésRebeka