6.rész - Örömök.

Gondolom láttátok, hogy mostantól egyedül fogom folytatni a történetet! Még jobban bele kell jönnöm.. Tudom, de mindent beleadok, ezért is:
Jó Olvasást!
Rebeka:) 

*Louis szemszöge*
A letargikus hangulat után mindenki feldobódott. Valahogy most először éreztem újra azt, amit már rég elfelejtettünk. Nem volt sok ilyen nap, ugyanis mindenki sietett mindenhova, senkinek sem volt szabadideje és a koncertek sem voltak ugyanazok. Most viszont csak nevetni tudtunk mindenen.. Minden probléma megoldódott, ezért is gondoltam azt, hogy El, én és a fiúk elmehetnénk valahova csak így együtt. Ebbe a srácok is beleegyeztek, így máris hívtam Eleanort. Persze igen-t mondott. A hangja teli volt jókedvvel és még a hangsúllyal is éreztette meglepettségét. Úgy vettem észre, hogy ennek ő is teljesen örül. 
-Gyertek már! El már szerintem ott van! -Bökte ki mondandóját Harry egy pillanat alatt, közben rám mosolygott. 
-Rendben. -Szólalt meg Niall.
 Pár perc múlva már ott is voltunk. El úgy ugrott a nyakamba, mintha nem látott volna 1 hónapja. 
-Örülök! -Súgta halkan a fülembe. 
-Hát még én. -Válaszoltam gondtalanul a szemébe nézve. Erre csak egy bájos mosolyt kaptam válaszul.
 Viszont ezután már el is szaladt az idő, oly annyira, hogy már ideje volt hazamennünk. Örültem ennek a napnak, mert minden csodálatos volt. Újra együtt tölteni egy teljes napot a világ legjobb barátaival és a világ legjobb barátnőjével a legtutibb. Azt hittem, hogy már sosem lesz ilyen napom.
 Hazafelé indultunk volna, amikor Harry ránk ijesztett:
-Itt felejtetted a pulcsid! -Kezembe nyomta és már ott sem volt.
Viszont amikor hazaértünk, akkor mindketten éreztük a forró hangulatot, azt amit csak nagyon régen éreztem én is, így minden csak egy csókkal kezdődött.. Vagy kettővel!? Ekkor megcsörrent Eleanor telefonja. Mindig a legjobb pillanatokat kell tönkretenni egy telefonnal, ezért szeretem lehalkítani.
  A telefonbeszélgetés után El úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Folytatta a takarítást, én pedig folytattam a tv nézést. (ÉN MEG FOLYTATNÁM OLVASNI.!!!! (Berni <3, aki tudod, hogy nagyon szereeeeeeeeeeeeeet, téged Rebekaaa.<3) Pár perc múlva viszont nagyon meglepett, ágyba kaptam a vacsorát, pedig semmi bajom sem volt.. Mindig akkor kapok ilyen vacsit, ha nem érzem jól magam. De most csodásan éreztem magam, de ennek ellenére odanyomtam neki egy halk köszi-t. Elfordult, nevetett egyet és kiment. Mindig ilyen nagylelkű volt, ezt nagyon szeretem benne. Mikor kész volt, akkor lefeküdt aludni, ahogy én is.. Mondjuk néztem volna egy ideig a tv-t, de nem akartam egyedül hagyni. Amikor én elálmosodtam El már aludt.
  Másnap reggel frissen keltünk. Csak pörögtünk, a tegnapi csodás nap után nem is tudtunk volna mást, ezért gondoltam úgy, hogy ma végre egy borzalmas szülinapi séta után elviszem valahova, erről nem akartam szólni neki.. Meglepetést akartam neki szerezni. Csak ennyit kérdeztem:
-Ugye ma nem terveztél programot?
-Miért? -Válasz nélkül, meglepetten kérdezett vissza.
Ebből tudtam, hogy nem, hiszen már ismerem jó ideje. Nem válaszoltam vissza.. Sőt, még vissza se néztem rá, csak belülről mosolyogtam. (De jó lett. :D xoxo, Berni*-* Kövit kérek.!)