:)))))

Ó, Istenem! :) Amikor beléptem nagy meglepetés ért. Nagyon köszönök mindent.. Köztük a nagyon-nagyon sok támogatást. Nagyon örülök, hogy blogot írhatok. És nagyon örülök, hogy sokmindenkinek tetszik!
!!!!!!
Rebeka:)

16.rész - Szeretet.

Amint elérkeztem édesanyámhoz örültem, hogy vele is lehetek végre. És hogy beszélhetek vele végre. Nem mintha máskor nehezemre esne eljönni ide, de fogjuk az időre. Alig van valami dolgom naponta, de fogjuk az időre. Mert miért ne!? 
-Szia Anyu! - köszöntem neki életvidám mosollyal az arcomon.
-Szia kicsim! - köszönt vissza vidáman.
Éppen sütött. A szobában nagyon jó illat volt. Ő folyton csak sütött régebben is. Szerettem itt lakni. Szerettem az összes sütijét, amit készített . Nála jobban már csak a mamám sütött. Hát, ő már nem lehet velünk sajnos. Pedig annyira szerettem. És sokat voltam vele.. Mindent megbeszéltem velük. Anyuval és a mamával. Olyanok voltak nekem, mint két általános iskolás barátnő. Rég láttam már az általános iskolás barátaimat is.. De én sohasem jutottam eszébe senkinek. Se a barátaimnak, se a barátnőimnek és még az osztályfőnökömnek sem. Én annyiszor próbálkoztam felhívni őket, elhívni őket, de nehezen megy sajnos. Eddig talán egyel vagy kettővel találkoztam azóta. És ez egy kicsit fáj. Sőt, nagyon..
-Anyu mit sütsz? - hangzott a kérdés, amit csak azért tettem fel, hogy a gondolataimat eltereljem.
-A kedvenc süteményed. Mintha éreztem volna, hogy jönni fogsz. - tudta, hogy nem csak azért jöttem el hozzá, mert látni akartam. És ekkor vissza is kérdezett:
-Na, mi a baj?
-Tulajdonképpen bűntudatom van. Félek. És egyszerre két lányt szeretek. Egy picit kiakaszt, hogy fogalmam sincs, hogy hogyan dönthetnék helyesen. A másik, hogy van egy kislányom, akit fel kéne nevelnem az anyja mellett maradva. Csak ez nagyon is nehéz. Számomra Jess csak egy kaland volt. De most már van tőle egy gyerekem. Mit tehetnék?
 -Nem játszhatsz csak így. Mindenkinek mindent felajánlva és be nem tartva. És fel lehet nevelni úgy egy gyereket, hogy nem vagy folyton vele. Most is ahelyett, hogy Eleanorral lennél itt vagy velem. Most válassz. Vagy Eleanor vagy Jess. 
-Érts meg. A szívem azt mondja, hogy Eleanor. Az eszem azt, hogy Jess, mert ő tőle van gyerekem. Nem tudok választani. Nem választhatok!
-De választhatsz. Értem, hogy miért nem akarsz. Ha El-t választod, akkor a gyerek miatt fog fájni a szíved. Ha Jessiet, akkor Eleanor miatt. Az élet sokszor igazságtalan. Nem választhatsz többet. Nem lehet több életed. Csak egy van, amit úgy használj ki, hogy amellett légy boldog, aki mellett tényleg az lennél. Én Eleanort választanám.
-Én is. De nem tehetem. Most megyek, szia.
-A sütit sem várod meg? 
-Majd visszajövök. - ezzel az utolsó mondattal léptem át a küszöböt. Csak még jobban összezavarodtam. Visszamentem Jessicához és a kislányomhoz, mert számomra mégis a kislányom a legfontosabb. 
Aludtak. Leültem melléjük és furcsa, hogy rájuk nézek és azt kell mondanom, hogy van egy családom. És még furcsább, hogy lehet, hogy ezt a családot fogom elhagyni egy másikért. 

15.rész - "Meg kell próbálnom alkalmazkodni és úgy viselkedni, mint egy ember."

A rémületet csak akkor tudtam teljesen leküzdeni, amikor az egészséges gyerekünket a kezemben tartottam. Egy olyan mosolyt láttam tőle, amit nem tudnak sokan. Egy teljesen őszinte, valódi mosolyt. Amit csakis ő tud. A szobája már rég készen van. Már nagyon vártuk. Kicsit még kicsi, de ez nem számít. Még a kórházban kell maradni 1-2 hétig, de itt leszek velük. És örülök, hogy itt lehetek velük. Tulajdonképpen minden elég hamar lezajlott. És elég szerencsésen. Beszélgettem az orvossal. Nagyon kedves volt. És ennek örültem is. Hamar elment ez a 7 hónap is. Viszont rá kellett jönnöm, hogy hibáztam. Ezért egy kicsit érdekes ez az élet. Most kezdem igazán érezni El hiányát. Egyre jobban.. Azt hiszem szeretem. Most már 3 lányt szeretek. Egyre jobb lesz. Elmosolyodtam. Elköszöntem Jess-től és a kislányom arcára adtam egy puszit. 
Úgy éreztem, hogy valakivel beszélnem kell, ezért elmentem Eleanorhoz és elhívtam sétálni. Csak egyszerű sétára, nem többre. Eljött velem. Csak beszélgettünk..
-Egyszerűen nagyon megváltozott az életem. Gondolom a tiéd is. Apa vagyok. Te pedig szingli. Boldog vagyok. Te még gondolom azóta sem találtad meg az igazi boldogságot. És ez zavar. Azt kell mondanom, hogy mindent megbántam, de ez ugye kevés. Ha nem kötne össze minket az a gyerek, akkor már nem vele lennék, de meg kell próbálnom alkalmazkodni és úgy viselkedni, mint egy ember. Nem úgy, mint egy gyerek, aki még úgy tekint az emberekre, mint játékra. Pedig úgy viselkedem. És ezt mind vissza kell kapnom. Nekem is muszáj szenvednem azért, hogy ne legyek ilyen. De nagyon nehéz lesz. Viszont megteszem. Szenvedni fogok mindenért, amit eddig játékból tettem. - mondtam mindent megbánva, fájdalommal. És megcsókoltam volna, de nem lehet. 
-Eltaláltad. Nem vagyok teljesen boldog, mert még szeretlek, de nem is lehetek folyton boldog. Ebben a kapcsolatban nekem is volt egy pár hibám, ezért nem kérhetek tőled semmit. Nincs is szándékomban. De ez a beszélgetés már hiányzott, mert csak így nyugodhattam meg teljesen.
-Szerintem nem tudtál teljesen megnyugodni, de örülök, hogy egy kicsit le tudtuk rendezni. Nehéz volt ennyi hiba után ide jönni és elmondani mindezt. Főleg, hogy tudom, hogy visszamondhatnád Jessie-nek, hogy tönkretehess, de nem fogod megtenni, mert nem vagy olyan önző, mint én. Ezt nekem kéne megtennem. Mármint, ha tudnék úgy viselkedni, mint egy ember. És még várni fogok a semmire vagy a tökéletes időre, ami biztos, hogy nem fog eljönni, de várjunk rá....
-Erre nehéz lenne úgy válaszolni, hogy neked is tetsszen, ezért csak annyit mondok, hogy cselekedj úgy ahogy te gondolod. Te eljöttél hozzám. Megtetted azt, amire szinte a legnagyobb szükségem volt. Ennek örülök, ezért nem is tudok rád sok rosszat mondani. - amint kimondta várt egy picit és el is ment. Otthagyott.
Csak egyedül tudtam már gondolkozni, ezért megfordult az is a fejemben, hogy mindenkit otthagyok és egyedül maradok. Megint ezek az önző gondolatok, amikkel már nem tudok mit kezdeni. Elindultam hazafele sétálva, ekkor jutott eszembe édesanyám. Most már vele is beszélnem kell.

14.rész - Ígéretek és rémület.

 Ma több részt valószínűleg nem írok. Ma nem lesz sok időm, mert holnap suli. De szerintem holnap is írok. 
Rebeka:)

Azt a csókot nem bánom, addig amíg Jess sem tud róla. Mondjuk most már biztos, hogy nem leszek sohasem őszinte. Ez egy nehéz dolog, amit még a fejemből sem egyszerű kiverni. Az a csók csak hirtelen jött. De megbánás nélkül hagytam őt ott.. Ez viszont azt jelenti, hogy valamit még érzek tudat alatt.. Én még mindig nem kötődöm teljesen hozzá, de a múltat viszont már soha többé nem törölhetem ki. A fiúk is jobban szerették El-t velem, mint most Jessicát. Mondjuk ez túlzottan nem érdekel. Ez az én döntésem. Mostantól csak én döntök. Senki más. Viszont a sok fogadalomba bele fogok őrülni.. Alig bírom betartani őket. Sőt, szinte egyáltalán nem. Ezért sajnálok mindenkit, aki a közelembe kerül. Csak ígérgetek, de a nagy része marad csak ígéret.
-Csinálnál nekem valami vacsit? - halkan kérlelt Jess.
-Persze! Neked mindig. - Reagáltam nagyon gyorsan a kérdésre. Alig figyeltem rá. Viszont elkezdtem elkészíteni a vacsorát. Mostanában sokkal többet eszik, mint én. Ez persze közel sem furcsa. Esténként a pociját simogatom. Ezután legtöbbször összebújunk. Néha még ennél is jobb a vége. Nem szeretem részletezni. Viszont húúú. Imádom azokat a pillanatokat. 
-Kész van! Gyere enni szívem.
-Már megyek is.
Megette a vacsorát és lefeküdt aludni. Végül is. Igaza van. Késő van. Neki pedig főleg pihennie kell. Muszáj. És másrészt pedig ki nem szeret csak úgy pihenni? Így még sokat is tud aludni.
Mire én is megvacsiztam és odamentem az ágyhoz, addigra aludt. Ezután én is lefeküdtem.
*10 perccel később*
Már majdnem elaludtam, de csörömpölést hallottam. Hirtelen felijedtem. Még mindig csörömpölt az a valami. Vagy valaki!? Megfogtam a legnagyobb fakanalat a házból. Lassan mentem kifelé. Közben hallgatóztam.. Mintha valaki az ablakot csapkodná. Ekkor kérdeztem meg magamtól, hogy az ajtón menjek ki vagy pedig az ablaknál nézzek ki? Maradtam az ajtós ötletemnél. Amint kinyitottam az ajtót nagyon féltem, de az ablaknál csak egy macskát láttam. Elijesztettem és visszamentem. Kicsit haragudtam magamra. Sőt, már rég aludhatnék, de nem. Negyed órát azzal használtam el, hogy "kergessek" egy ártalmatlan macskát. Visszafeküdtem. 
Egy kicsit nehezen aludtam el, de sikerült.

*3 hónap elteltével*
-Itthon vagyok! - mondta Jess, amikor belépett az ajtón. 
10 perc múlva elindultam az "igazi otthonomba", mert ott maradt még egy jó pár könyvem. Most pedig unatkozok, ezért olvasnom kell. Már rég nem voltam ott. Utoljára kb. 2 hónappal ezelőtt. Negyed óra alatt ott is voltam. Csengettem. Ugyanúgy, mint múltkor. Amikor kinyitotta az ajtót, akkor egy teljesen más nőt láttam. Teljesen megváltozott. Behívott, de mondtam, hogy már megyek is, mert nem akarom zavarni. Azt mondta, hogy sohasem zavarom őt, ennek ellenére csak összeszedtem a könyveimet és mentem is. Bevallom, hogy 1000x vonzóbb, mint régebben. Tehát nehezen lehet ellenállni neki. Mintha egy kicsit felszedett volna még pár kilót, de viszont így sokkal gyönyörűbb volt. Hazaértem.
-Amint beléptem láttam, hogy Jess a földön fekszik. Megijedtem. Hívtam a mentőket. Lélegzett. Talán még az ijedtségre sincs, mert valószínűleg csak egy egyszerű ájulás a gyerek miatt. A mentők hamar kiértek. A helyszínen semmi komolyat nem említettek, csak ahogy sejtettem. Csak egy hétköznapi ájulás volt, ami mindenkinél előfordulhat a hő hatására. Nagyon meleg volt. A levegő 40°C közelében lehetett. Ez ugye a babának nem teljesen jó.. A 7. hónap közelében járt Jessie. Aggódtam. Bemehettem vele a kórházba. Bevitték. Bent tartották, mert nem szívesen engedik haza úgy, hogy ilyen meleg van. Folyamatosan vizet kapnak a betegek. Folyamatosan figyelik őket. Köztük a babát is.
Viszont, amikor kijött az orvos megijedtem. Okot is kaptam az ijedtségre. Az orvos azt közölte velem, hogy muszáj megszülnie a gyerekünket Jessnek, mert az eséstől megsérült. 
A doktor úr halálra rémisztett. Teljes pánikba estem.

Twitter, Facebook, E-mail

Aki könnyebben szeretne elérni az vagy twitteren és facebookon ér el vagy pedig e-mailben. 
Twitter nevem: @Abrok_Rebeka
Facebookom: Ábrók Rebeka néven ( http://www.facebook.com/rebeka.abrok )
E-mail címem: abrok_rebeka@indamail.hu
Kommentben leírhatjátok a twitter neveteket, ha van. 
Mindenkit követek. És majd nyugodtan írjatok ötleteket, kritikákat, bármit.
Rebeka:)

13.rész - A látogatás.

Nagyon felugrott a blogom nézettsége! Több komit kapok. Istenem! Imádlak titeket ♥ Így tényleg 1000000x jobb érzés írni! Tudom, hogy egy jó pár embert érdekel. 
KÖSZÖNÖM!
Rebeka:) 
Ennyi volt, és kezdeném is a részt: 

Napok teltek el. Elmentem Eleanorhoz. Úgy éreztem, hogy beszélnem kell vele, ha már csak így otthagytam.. Amikor becsengettem egy kicsit megremegtem. Mintha itthon lennék. Bár, tudom, hogy ez már hónapok óta sokat változott, de akkor is. Egyszerűen ez a ház megnyugvást jelent számomra.
Amikor ajtót nyitott, akkor csillogó szemekkel ugrott a nyakamba. Kicsit furcsa nézéssel taszítottam el magamtól. Ez nem tetszett neki túlságosan, de tudom, hogy neki ez is sokat jelentett... 
-Szeretném, ha még barátok maradnánk. - Mondtam egy félmosollyal az arcomon.
-Én is nagyon szeretném. És szeretnék csak egy ölelést, ha már barátok vagyunk. - Szinte ki se mondta és azonnal átöleltem, ugyanis tudom, hogy mennyire fáj az, hogyha otthagyják az embert.. Csak úgy önmagában. Szinte megfosztják mindenétől és alig marad valamije.  A világon az egyik legrosszabb érzés az ez. Ha az ember kihasználva érzi magát. És ezeken gondolkodva óriási lelkiismeret furdalásom lett.
Behívott, megittunk egy teát és tovább gondolkodtam, amit alig fél perc alatt megzavart El.
-Azt szeretném, hogy ne legyen bűntudatod. Ne bánd meg azt, amit tettél. - mondta őszintén.
Sajnos mindig is ilyen voltam. Bár nem tudom, hogy még megbánhatom-e. Lesz egy gyönyörű kislányom.. Valószínűleg kislány lesz. És ő érte maradnom kell. Nem bánhatok meg egy gyönyörű kislányt az édesanyjával együtt. Teljes önzés lenne.. Mondjuk Eleanorral ezt csinálni, csupán csak a saját magam élvezetéből elhamarkodottság. Elhamarkodottan döntöttem, de már nem változtathatok rajta. Ez a gyerek örökre Jessicához láncol. ÖRÖKRE. És csak annyit mondhatok halkan, elfordulva vagy talán magamba, hogy Megbántam! Mit érek ezzel? Megpróbálkozok úgy élni, mint egy családapa. Nehéz lesz, de menni fog. Ez egy felelősség. Megbízható leszek. Kötelességtudó és szavahihető. Olyan leszek, mint amilyen az én apukám volt velem. Minden nap játszott velem, tanított. Anyut szerette és minden így volt rendjén. Vállalt engem. Vállalta ezt a "terhet", ami valakinek teher, valakinek csupán boldogság. Nekem boldogság lesz. 
-De, Eleanor! Megbántam! - válaszoltam, megcsókoltam és kimentem. 
Lehet, hogy ez volt életem egyik hibája. Az egyik a százból. Inkább ezt bánjam meg, mint azt, hogy nem tettem meg. 

Ez  volt az utolsó rész mára. Ezt is csak, azért írtam, mert egyrészt unatkoztam. Másrészt pedig ezzel köszönök meg mindent. Sokan kértetek ilyet. Tessék. Újra a képben El. Remélem tetszik!
Rebeka:)

12.rész - Az utazás.

 Íme a következő rész. Remélem ez is tetszik. Véleményeket kommiban szeretnék kérni.

Sohasem voltam még ennyire boldog. Egyszerűen felfordult az életem. Minden megváltozott. Új vagyok. Újjá születtem. Új barátnő. Új élet. És egy gyerek. Szinte hihetetlen, hogy egy tökéletes lányt találtam, de most viszont készülődnöm kell az utazáshoz. 
-Gyerünk, gyerünk! - hallottam a számomra leggyönyörűbb hangot, ami teli volt jószívűséggel.
Amikor kimondta felkaptam az utazótáskáinkat és beraktam az autóba és visszamentem még egy két dologban segíteni Jessicának. Főzött az útra egy kávét és teát. Az út hosszú lesz. De időnk van. 10 percre rá már indultunk is. Út közben beszélgettünk a gyerekről. És még ennél is jobban megismertem őt. 
Mondjuk még azt sem tudom, hogy merre menjünk csak el innen. Keresünk egy hotelt, ahol egy pár napig megszállhatunk, mert nem néztem semmi helyet, ahova mehetnénk.
~*~
Már jó ideje utaztunk. Láttunk egy jófajta hotelt és megálltam. Kipakoltunk. Jess rendezte a recepciós nővel a dolgot és megszállhattunk. Volt szabad hely. Amikor kipakoltunk és felmentünk komolyabb beszélgetésbe kezdtünk. Beszélgettünk El-ről és a többiekről is. Ők még elég keveset tudnak Jess-ről, de nem lenne a legjobb, ha annyira ismernék, mint én. 
-Mit mondtál neki? - kérdezte hirtelen, ami meglepett. Olyan témát hozott fel, amiről nem beszélek nagyon szívesen..
-Kinek? - válaszoltam a zavarban. Tudtam, hogy kiről van szó, de reméltem, hogy egy pillanat alatt elterelhetem a témát mással:
-Tényleg. Ha nem bántalak meg ezzel, akkor mennyi komolyabb kapcsolatod volt eddig? 
-Nem tudom. Sosem számoltam. Nem sok.  - válaszolta egy kicsit lehangoltabban. Tudta, hogy nincs kedvem válaszolni. Tudta, hogy én ilyen vagyok. Meg sem próbálta többször felhozni ezt a témát. Viszont hamar este lett.. Már 10-kor az ágyban voltunk. Én hamar elaludtam és el is ment egy újabb nap.
~*~
*2 hónappal később*
Teljesen elegem van már El zaklatásaiból, de azt hiszem őszintén szeret. én szeretem Jess-t. A pocakja már gömbölyödik.. Már majdnem 4 hónapos terhes és olyan gyorsan elment ennyi idő. El tudomást szerzett róla és még ez sem zavarja. Viszont én továbbra sem szerettem vissza belé.. Tökéletesen vonzódom Jessicához. Továbbra is imádom őt és a még meg nem született gyermekünket. 
Sokszor megyünk különleges helyre is. Ez teljesen jó. Elvileg még a babának is. Járunk koncertekre. Elalvásnál nagyon szép altatószenét hallgatunk, amit már egy kissé unok, de, ha az a babának jó, akkor nekem is. Jess napról napra egyre vidámabb a gömbölyödő hasa láttán. Egyre többet eszik és tornázni is jár.. Persze nem túl durván. Csak hetente 2x jár. És már egy picit hízott is, de így szeretem.

11.rész - Az örök változás, a felelősség.

 Úgy sejtem, hogy ez lett az eddigi legizgalmasabb rész, de továbbra is szeretnék kommenteket kérni. Nagyon jól esne minden kritika!

*1 hónappal később*

"A randi nagyon jó volt vele. Izgalmasnak tartotta, amikor majdnem lebuktunk. Erre a lányra van szükségem." - Ez szinte mindennap elhangzott a számból. Körül-belül 3 hete mindennap.. De Eleanorral szakítani nincs szívem. Ha Jessicát nem zavarja, akkor még nem tudok dönteni. Szerinte izgalmas. Szerintem nehéz.. Érdekes egy dolog ez. Vagyis egy kicsit zavarba ejtő. Kettős életet élni nem könnyű. Kimentem a konyhába.
-Kérsz valamit enni? - Hangzott el a kérdés kedvesen és lágyan.
-Kössz, nem. - Válaszoltam kissé morcosan és elköszöntem.
Jess-hez indultam. Mire odaértem már az ajtóban állt. Kicsit sem sejtettem, hogy azonkívül, hogy telefonáltam neki, hogy megyek miért állt az ajtóba. Mosolygott, mint mindig.. Viszont most egy kicsit máshogyan. Kicsit sem sejtve a meglepetést bementem a lakásába. Leültem és rákérdeztem.
-Miért vagy ennyire más? Nem szoktál így mosolyogni. - Mondtam a szemébe nézve.
-Szerinted? Még sejtésed sincs? - Kérdezett vissza egy kissé gyorsan és hadarva. Még a hangjától is boldog leszek, ha meghallom.
-Nem, nincs ötletem. Na mondd. Mi történt? - Már egyre izgatottabb voltam.
-Emlékszel az első esténkre, amikor majdnem megláttak minket? 
-Igen.
-Még mindig nem tudod? 
-Fogalmam sincs.
-Hát, akkor majd meglepi lesz. Egyébként van kedvenc neved?
-Van. 
-És, mi lenne az?
-Lányból Jessica, fiúból Bill.
-Ó, köszönöm. Viszont az a fiú név nagyon tetszik.
-És miért kérdezted ezt? Miért érdekel téged? - Kérdeztem miközben a szájára nyomtam egy puszit.
-Lehetetlenség, hogy nem jöttél rá.
-Sejtem.
-Akkor jó. - Felelte zavartalanul és boldogan. 
Felálltam és töltöttem magunknak egy-egy teát. Mikor megittuk felállt. Megfogta a kezem és odavezetett az ágyhoz. Óvatosan meglökött. Beborultam. Mosolyogtam. Mosolygott. Izgatott volt. Rám ült. Megcsókolt. És csak ezután jött a meglepetés.
-Gyereket várok!
Átfordítottam, csókolgattam vagy 10-20 percig szótlanul. Majd megszólaltam:
-Biztos vagy benne? 
-Teljesen.
-Biztos, hogy az én gyerekem? - Halkan kérdeztem.
-Csak téged szeretlek. 
Ekkor voltam abban biztos, hogy a szerelmi háromszög felbomlik és csak egyetlen egy életem lesz. Többé nem kell össze-vissza rohangálnom. Itt fogok élni.
Ez volt az utolsó gondolat. Összepakoltam. Neki is és nekem is. 
-Elutazunk! - Erre ő csak mosolygott. 
-De előtte még elintézel valamit, ugye? Nem akarom, hogy egy olyan pasitól legyen gyerekem, akinek még barátnője van rajtam kívül.
-Megyek is!
Meg kellett tennem. Ez járt a fejemben. Gyerekem lesz. Elmentem El-hez. Otthon volt. Leraktam a kulcsomat az asztalra. 
-Többé már nem érdemlem meg. - És ezután kifordultam a lakásból.
-Valahogy sejtettem, hogy van más is. Sőt, tudtam. Amikor visszajöttem a táskámért, akkor éreztem. Éreztem, hogy ezt tetted, de elmondhattad volna. De azért sajnálom. 

 Nem lett túl hosszú, de remélem tetszik.
Rebeka:)

Gondolatok

*2 héttel a randi után*

*Louis gondolatai*
Mindkét lány gyönyörű. Két tűz közé estem. Azt hiszem választottam. Normális életem marad és nem akarok két lánnyal lenni egyszerre. Többé nem lesz ilyen. Hűséges leszek. Bátor leszek, természetes leszek és boldog leszek. De akárkit is választok, fájni fog a másik elvesztése. Ezt nem akartam átélni. Csak normális ember szeretnék lenni.

*Eleanor gondolatai*
Érzem, hogy nincs rendben valami köztünk.. Vagy valaki. Nincs velem már szinte egyáltalán, szinte soha.. Elfelejtette a névnapomat is. Megy az idő, de ennek a szerelemnek meg kellett volna maradnia. Sajnos nem így lett. És így nem mehet tovább, pedig milyen gyönyörű is volt ez az egész. Szinte már tökéletes. Erre tönkreteszünk egy ilyen jó szerelmet. Ez egy nagy hiba. Azonban én nem fogok nyugodni. Még szeretem. És bármilyen áron magam mellett kell őt tartanom.

*Jessie gondolatai*
Beteljesedett egy álmom. Mindig egy ilyen fiút szerettem volna. De örökre. Tudom, hogy hozzám hűséges lesz, de döntenie kéne, mert nem akarok majd egy olyan családban élni, ahol a páromnak rajtam kívül még van egy barátnője. Sajnos ez egy kicsit rossz. Bár, még így is szeretem. Muszáj lesz vele beszélnem. Még mielőtt megbánna mindent. Mielőtt rosszul választana.. 

A gondolatokat azért írtam, mert szerintem ez a történetírás egyik legfontosabbja. Különleges címnek pedig semmi értelme. Próbálom megmagyarázni a történteket, de erről ennyit.
xoxo, Rebeka:) 

10.rész - Vége mindennek!?

Amikor meghallottuk, hogy valaki van a házban rögtön kiugrott az ágyból a lány. Hirtelen olyan kérdések járták át a fejem, alig fél perc alatt, hogy "Mi lesz, ha..." Például: "Mi lesz, ha meglát?", "Mi lesz, ha nem lát meg, de a lány beszélni fog vele?", "Mi lesz, ha egyszerűen mindkettőt elvesztem?"
Ez az utolsó kérdés egy kicsit furcsa volt... Őszintén még sohasem járt ilyen a fejemben, de ez jelent valamit egyáltalán?
A lány elbújt. Még a nevét sem tudom. Ez furcsa, de azt hiszem szeretem még így is őt.. Ekkor jött be a szobába El.. Én csak úgy tettem, mintha aludnék. Mondjuk egyébként is fáradt voltam.. Nem nyitottam ki a szemem, de éreztem, hogy mellém feküdt. Megsimogatott. És ebben a pillanatban éreztem igazán döntés elé állítva magamat. De dönteni nem tudok. Hiába kérnék. Folyton rázott a hideg és a lebukás járt a fejemben...Megkönnyebbültem, ugyanis felállt mellőlem. Ekkor láttam, hogy csak a táskájáért jött be. Ki is ment és visszazárta az ajtót. Nagyon halkan. Még a legyek zümmögését is lehetett hallani.
-Ez a nő ki volt? - Kíváncsiskodott teljesen jogosan a 2. szerelmem.
-Biztos, hogy szeretnéd tudni? Mondjuk sejtheted. Teljesen rosszul érzem magam, becsaptalak. És, ha most elmész, akkor megértelek. Sőt, egyáltalán nem voltam őszinte. Egy ilyen csodás lányt nem érdemlek meg, mint te.
Ekkor teljesen váratlanul, szó nélkül megcsókolt és a kezembe nyomott egy cetlit. Nem hittem el azt a csókot. Viszont dönteni nem jó.. A cetlit olvasás nélkül félreraktam. Biztos voltam, hogy csak annyi áll benne, hogy milyen becstelen, hazug, megtévesztő férfi vagyok... Mondjuk még annak sem nevezném magam... Viszont, ha belegondolok nem szeretnék választani. Eleanorral egy kicsit unalmas minden, viszont neki tudom a nevét.. Ez azt jelenti számomra, hogy ismerem.. Az ismeretlen lánnyal pedig minden izgalmas. Izgalmasan csókol és ölel.. Imádom ahogyan beszél. Ahogyan kérdez és ahogyan válaszol akármire.. Akár szó nélkül is elárul mindent. És ez nagyon is tetszik... Félek, hogy elvesztem. Félek, hogy végleg elvesztem. És remélem, hogy a holnapi randi még áll..
Pihentem. Kezembe vettem a cetlit és elolvastam. Ez állt benne:
"A nevemet elmondom, ha érdekel. Egyébként érdekes személyiséged van, de most el kell mennem."
Megfordítottam és rajta volt egy telefonszám. Úgy éreztem, hogy most azonnal beszélnem kell valakivel. Olyannal, aki nem árulja el sohasem El-nek ezt a történetet... Tulajdonképpen anyura gondoltam személy szerint, de ő ezt főleg nem viseli el, ezért nem ő lesz az, akinek elmondom. Harry.. Talán, de ő benne sem bízom annyira... Marad a senki. Jobb, ha senki sem tud róla. Csak hülyeség lenne elmondani. Remélem, hogy Eleanor legalább holnap reggelig marad.. Akkor minden jó lenne.. Talán le tudnám birkózni ezt a szerelmi háromszöget..
Vagy nem!?

Remélem tetszett ez a rész is. Nyugodtan iratkozz fel és értékeld kommentben. Nagyon sokat segítenél nekem, ugyanis ez csak az első blogom. Nem vagyok tisztában azzal, hogy mi a jó.. Hát, igen.. Sok ember van. Nem tetszhet mindenkinek, de azt is leírhatod komiba.. Még név nélkül is.
Köszi, Rebeka:)