11.rész - Az örök változás, a felelősség.

 Úgy sejtem, hogy ez lett az eddigi legizgalmasabb rész, de továbbra is szeretnék kommenteket kérni. Nagyon jól esne minden kritika!

*1 hónappal később*

"A randi nagyon jó volt vele. Izgalmasnak tartotta, amikor majdnem lebuktunk. Erre a lányra van szükségem." - Ez szinte mindennap elhangzott a számból. Körül-belül 3 hete mindennap.. De Eleanorral szakítani nincs szívem. Ha Jessicát nem zavarja, akkor még nem tudok dönteni. Szerinte izgalmas. Szerintem nehéz.. Érdekes egy dolog ez. Vagyis egy kicsit zavarba ejtő. Kettős életet élni nem könnyű. Kimentem a konyhába.
-Kérsz valamit enni? - Hangzott el a kérdés kedvesen és lágyan.
-Kössz, nem. - Válaszoltam kissé morcosan és elköszöntem.
Jess-hez indultam. Mire odaértem már az ajtóban állt. Kicsit sem sejtettem, hogy azonkívül, hogy telefonáltam neki, hogy megyek miért állt az ajtóba. Mosolygott, mint mindig.. Viszont most egy kicsit máshogyan. Kicsit sem sejtve a meglepetést bementem a lakásába. Leültem és rákérdeztem.
-Miért vagy ennyire más? Nem szoktál így mosolyogni. - Mondtam a szemébe nézve.
-Szerinted? Még sejtésed sincs? - Kérdezett vissza egy kissé gyorsan és hadarva. Még a hangjától is boldog leszek, ha meghallom.
-Nem, nincs ötletem. Na mondd. Mi történt? - Már egyre izgatottabb voltam.
-Emlékszel az első esténkre, amikor majdnem megláttak minket? 
-Igen.
-Még mindig nem tudod? 
-Fogalmam sincs.
-Hát, akkor majd meglepi lesz. Egyébként van kedvenc neved?
-Van. 
-És, mi lenne az?
-Lányból Jessica, fiúból Bill.
-Ó, köszönöm. Viszont az a fiú név nagyon tetszik.
-És miért kérdezted ezt? Miért érdekel téged? - Kérdeztem miközben a szájára nyomtam egy puszit.
-Lehetetlenség, hogy nem jöttél rá.
-Sejtem.
-Akkor jó. - Felelte zavartalanul és boldogan. 
Felálltam és töltöttem magunknak egy-egy teát. Mikor megittuk felállt. Megfogta a kezem és odavezetett az ágyhoz. Óvatosan meglökött. Beborultam. Mosolyogtam. Mosolygott. Izgatott volt. Rám ült. Megcsókolt. És csak ezután jött a meglepetés.
-Gyereket várok!
Átfordítottam, csókolgattam vagy 10-20 percig szótlanul. Majd megszólaltam:
-Biztos vagy benne? 
-Teljesen.
-Biztos, hogy az én gyerekem? - Halkan kérdeztem.
-Csak téged szeretlek. 
Ekkor voltam abban biztos, hogy a szerelmi háromszög felbomlik és csak egyetlen egy életem lesz. Többé nem kell össze-vissza rohangálnom. Itt fogok élni.
Ez volt az utolsó gondolat. Összepakoltam. Neki is és nekem is. 
-Elutazunk! - Erre ő csak mosolygott. 
-De előtte még elintézel valamit, ugye? Nem akarom, hogy egy olyan pasitól legyen gyerekem, akinek még barátnője van rajtam kívül.
-Megyek is!
Meg kellett tennem. Ez járt a fejemben. Gyerekem lesz. Elmentem El-hez. Otthon volt. Leraktam a kulcsomat az asztalra. 
-Többé már nem érdemlem meg. - És ezután kifordultam a lakásból.
-Valahogy sejtettem, hogy van más is. Sőt, tudtam. Amikor visszajöttem a táskámért, akkor éreztem. Éreztem, hogy ezt tetted, de elmondhattad volna. De azért sajnálom. 

 Nem lett túl hosszú, de remélem tetszik.
Rebeka:)