Nagyon felugrott a blogom nézettsége! Több komit kapok. Istenem! Imádlak titeket ♥ Így tényleg 1000000x jobb érzés írni! Tudom, hogy egy jó pár embert érdekel.
KÖSZÖNÖM!
Rebeka:)
Ennyi volt, és kezdeném is a részt:
Napok teltek el. Elmentem Eleanorhoz. Úgy éreztem, hogy beszélnem kell vele, ha már csak így otthagytam.. Amikor becsengettem egy kicsit megremegtem. Mintha itthon lennék. Bár, tudom, hogy ez már hónapok óta sokat változott, de akkor is. Egyszerűen ez a ház megnyugvást jelent számomra.
Amikor ajtót nyitott, akkor csillogó szemekkel ugrott a nyakamba. Kicsit furcsa nézéssel taszítottam el magamtól. Ez nem tetszett neki túlságosan, de tudom, hogy neki ez is sokat jelentett...
-Szeretném, ha még barátok maradnánk. - Mondtam egy félmosollyal az arcomon.
-Én is nagyon szeretném. És szeretnék csak egy ölelést, ha már barátok vagyunk. - Szinte ki se mondta és azonnal átöleltem, ugyanis tudom, hogy mennyire fáj az, hogyha otthagyják az embert.. Csak úgy önmagában. Szinte megfosztják mindenétől és alig marad valamije. A világon az egyik legrosszabb érzés az ez. Ha az ember kihasználva érzi magát. És ezeken gondolkodva óriási lelkiismeret furdalásom lett.
Behívott, megittunk egy teát és tovább gondolkodtam, amit alig fél perc alatt megzavart El.
-Azt szeretném, hogy ne legyen bűntudatod. Ne bánd meg azt, amit tettél. - mondta őszintén.
Sajnos mindig is ilyen voltam. Bár nem tudom, hogy még megbánhatom-e. Lesz egy gyönyörű kislányom.. Valószínűleg kislány lesz. És ő érte maradnom kell. Nem bánhatok meg egy gyönyörű kislányt az édesanyjával együtt. Teljes önzés lenne.. Mondjuk Eleanorral ezt csinálni, csupán csak a saját magam élvezetéből elhamarkodottság. Elhamarkodottan döntöttem, de már nem változtathatok rajta. Ez a gyerek örökre Jessicához láncol. ÖRÖKRE. És csak annyit mondhatok halkan, elfordulva vagy talán magamba, hogy Megbántam! Mit érek ezzel? Megpróbálkozok úgy élni, mint egy családapa. Nehéz lesz, de menni fog. Ez egy felelősség. Megbízható leszek. Kötelességtudó és szavahihető. Olyan leszek, mint amilyen az én apukám volt velem. Minden nap játszott velem, tanított. Anyut szerette és minden így volt rendjén. Vállalt engem. Vállalta ezt a "terhet", ami valakinek teher, valakinek csupán boldogság. Nekem boldogság lesz.
-De, Eleanor! Megbántam! - válaszoltam, megcsókoltam és kimentem.
Lehet, hogy ez volt életem egyik hibája. Az egyik a százból. Inkább ezt bánjam meg, mint azt, hogy nem tettem meg.
Ez volt az utolsó rész mára. Ezt is csak, azért írtam, mert egyrészt unatkoztam. Másrészt pedig ezzel köszönök meg mindent. Sokan kértetek ilyet. Tessék. Újra a képben El. Remélem tetszik!
Rebeka:)
KÖSZÖNÖM!
Rebeka:)
Ennyi volt, és kezdeném is a részt:
Napok teltek el. Elmentem Eleanorhoz. Úgy éreztem, hogy beszélnem kell vele, ha már csak így otthagytam.. Amikor becsengettem egy kicsit megremegtem. Mintha itthon lennék. Bár, tudom, hogy ez már hónapok óta sokat változott, de akkor is. Egyszerűen ez a ház megnyugvást jelent számomra.
Amikor ajtót nyitott, akkor csillogó szemekkel ugrott a nyakamba. Kicsit furcsa nézéssel taszítottam el magamtól. Ez nem tetszett neki túlságosan, de tudom, hogy neki ez is sokat jelentett...
-Szeretném, ha még barátok maradnánk. - Mondtam egy félmosollyal az arcomon.
-Én is nagyon szeretném. És szeretnék csak egy ölelést, ha már barátok vagyunk. - Szinte ki se mondta és azonnal átöleltem, ugyanis tudom, hogy mennyire fáj az, hogyha otthagyják az embert.. Csak úgy önmagában. Szinte megfosztják mindenétől és alig marad valamije. A világon az egyik legrosszabb érzés az ez. Ha az ember kihasználva érzi magát. És ezeken gondolkodva óriási lelkiismeret furdalásom lett.
Behívott, megittunk egy teát és tovább gondolkodtam, amit alig fél perc alatt megzavart El.
-Azt szeretném, hogy ne legyen bűntudatod. Ne bánd meg azt, amit tettél. - mondta őszintén.
Sajnos mindig is ilyen voltam. Bár nem tudom, hogy még megbánhatom-e. Lesz egy gyönyörű kislányom.. Valószínűleg kislány lesz. És ő érte maradnom kell. Nem bánhatok meg egy gyönyörű kislányt az édesanyjával együtt. Teljes önzés lenne.. Mondjuk Eleanorral ezt csinálni, csupán csak a saját magam élvezetéből elhamarkodottság. Elhamarkodottan döntöttem, de már nem változtathatok rajta. Ez a gyerek örökre Jessicához láncol. ÖRÖKRE. És csak annyit mondhatok halkan, elfordulva vagy talán magamba, hogy Megbántam! Mit érek ezzel? Megpróbálkozok úgy élni, mint egy családapa. Nehéz lesz, de menni fog. Ez egy felelősség. Megbízható leszek. Kötelességtudó és szavahihető. Olyan leszek, mint amilyen az én apukám volt velem. Minden nap játszott velem, tanított. Anyut szerette és minden így volt rendjén. Vállalt engem. Vállalta ezt a "terhet", ami valakinek teher, valakinek csupán boldogság. Nekem boldogság lesz.
-De, Eleanor! Megbántam! - válaszoltam, megcsókoltam és kimentem.
Lehet, hogy ez volt életem egyik hibája. Az egyik a százból. Inkább ezt bánjam meg, mint azt, hogy nem tettem meg.
Ez volt az utolsó rész mára. Ezt is csak, azért írtam, mert egyrészt unatkoztam. Másrészt pedig ezzel köszönök meg mindent. Sokan kértetek ilyet. Tessék. Újra a képben El. Remélem tetszik!
Rebeka:)
How weird hogy a részben saját blogomhoz írok. És how interessting, hogy nem tudom, mi lesz a folytatásban. :) És milyen fucking great feeling, when the student túlszárnyalja a mestert. ASDFGHJKL <3 Happiness-ség honol házam táján. xx
VálaszTörlésMár az enyém.:P Te tovább is olvashatod, mert mindjárt kész a másik is. És köszönöm!
VálaszTörlésEgyébként a vége olyan Vámpírnaplók feelinges-re sikerült.
Rebeka:)
Jézusom nagyon imádtam :') remélem ma is raksz fel még részt :$
VálaszTörlésnem lehet h a gyerek másé ? :3 csak egy kérdés volt :c
:OOOOOOOOOOOOOOOO
VálaszTörléscsak tátva marad a szám sok hátása altt állok :OOOOOOOO
és jó lenne hogy kiderül hogy a gyerek nem is Louis-é xdd
Hát, ti már nagyon előre felé haladtok...xd
VálaszTörlésDe semmit sem mondok.:)
Rebeka:)