A rémületet csak akkor tudtam teljesen leküzdeni, amikor az egészséges gyerekünket a kezemben tartottam. Egy olyan mosolyt láttam tőle, amit nem tudnak sokan. Egy teljesen őszinte, valódi mosolyt. Amit csakis ő tud. A szobája már rég készen van. Már nagyon vártuk. Kicsit még kicsi, de ez nem számít. Még a kórházban kell maradni 1-2 hétig, de itt leszek velük. És örülök, hogy itt lehetek velük. Tulajdonképpen minden elég hamar lezajlott. És elég szerencsésen. Beszélgettem az orvossal. Nagyon kedves volt. És ennek örültem is. Hamar elment ez a 7 hónap is. Viszont rá kellett jönnöm, hogy hibáztam. Ezért egy kicsit érdekes ez az élet. Most kezdem igazán érezni El hiányát. Egyre jobban.. Azt hiszem szeretem. Most már 3 lányt szeretek. Egyre jobb lesz. Elmosolyodtam. Elköszöntem Jess-től és a kislányom arcára adtam egy puszit.
Úgy éreztem, hogy valakivel beszélnem kell, ezért elmentem Eleanorhoz és elhívtam sétálni. Csak egyszerű sétára, nem többre. Eljött velem. Csak beszélgettünk..
-Egyszerűen nagyon megváltozott az életem. Gondolom a tiéd is. Apa vagyok. Te pedig szingli. Boldog vagyok. Te még gondolom azóta sem találtad meg az igazi boldogságot. És ez zavar. Azt kell mondanom, hogy mindent megbántam, de ez ugye kevés. Ha nem kötne össze minket az a gyerek, akkor már nem vele lennék, de meg kell próbálnom alkalmazkodni és úgy viselkedni, mint egy ember. Nem úgy, mint egy gyerek, aki még úgy tekint az emberekre, mint játékra. Pedig úgy viselkedem. És ezt mind vissza kell kapnom. Nekem is muszáj szenvednem azért, hogy ne legyek ilyen. De nagyon nehéz lesz. Viszont megteszem. Szenvedni fogok mindenért, amit eddig játékból tettem. - mondtam mindent megbánva, fájdalommal. És megcsókoltam volna, de nem lehet.
-Eltaláltad. Nem vagyok teljesen boldog, mert még szeretlek, de nem is lehetek folyton boldog. Ebben a kapcsolatban nekem is volt egy pár hibám, ezért nem kérhetek tőled semmit. Nincs is szándékomban. De ez a beszélgetés már hiányzott, mert csak így nyugodhattam meg teljesen.
-Szerintem nem tudtál teljesen megnyugodni, de örülök, hogy egy kicsit le tudtuk rendezni. Nehéz volt ennyi hiba után ide jönni és elmondani mindezt. Főleg, hogy tudom, hogy visszamondhatnád Jessie-nek, hogy tönkretehess, de nem fogod megtenni, mert nem vagy olyan önző, mint én. Ezt nekem kéne megtennem. Mármint, ha tudnék úgy viselkedni, mint egy ember. És még várni fogok a semmire vagy a tökéletes időre, ami biztos, hogy nem fog eljönni, de várjunk rá....
-Erre nehéz lenne úgy válaszolni, hogy neked is tetsszen, ezért csak annyit mondok, hogy cselekedj úgy ahogy te gondolod. Te eljöttél hozzám. Megtetted azt, amire szinte a legnagyobb szükségem volt. Ennek örülök, ezért nem is tudok rád sok rosszat mondani. - amint kimondta várt egy picit és el is ment. Otthagyott.
Csak egyedül tudtam már gondolkozni, ezért megfordult az is a fejemben, hogy mindenkit otthagyok és egyedül maradok. Megint ezek az önző gondolatok, amikkel már nem tudok mit kezdeni. Elindultam hazafele sétálva, ekkor jutott eszembe édesanyám. Most már vele is beszélnem kell.
Úgy éreztem, hogy valakivel beszélnem kell, ezért elmentem Eleanorhoz és elhívtam sétálni. Csak egyszerű sétára, nem többre. Eljött velem. Csak beszélgettünk..
-Egyszerűen nagyon megváltozott az életem. Gondolom a tiéd is. Apa vagyok. Te pedig szingli. Boldog vagyok. Te még gondolom azóta sem találtad meg az igazi boldogságot. És ez zavar. Azt kell mondanom, hogy mindent megbántam, de ez ugye kevés. Ha nem kötne össze minket az a gyerek, akkor már nem vele lennék, de meg kell próbálnom alkalmazkodni és úgy viselkedni, mint egy ember. Nem úgy, mint egy gyerek, aki még úgy tekint az emberekre, mint játékra. Pedig úgy viselkedem. És ezt mind vissza kell kapnom. Nekem is muszáj szenvednem azért, hogy ne legyek ilyen. De nagyon nehéz lesz. Viszont megteszem. Szenvedni fogok mindenért, amit eddig játékból tettem. - mondtam mindent megbánva, fájdalommal. És megcsókoltam volna, de nem lehet.
-Eltaláltad. Nem vagyok teljesen boldog, mert még szeretlek, de nem is lehetek folyton boldog. Ebben a kapcsolatban nekem is volt egy pár hibám, ezért nem kérhetek tőled semmit. Nincs is szándékomban. De ez a beszélgetés már hiányzott, mert csak így nyugodhattam meg teljesen.
-Szerintem nem tudtál teljesen megnyugodni, de örülök, hogy egy kicsit le tudtuk rendezni. Nehéz volt ennyi hiba után ide jönni és elmondani mindezt. Főleg, hogy tudom, hogy visszamondhatnád Jessie-nek, hogy tönkretehess, de nem fogod megtenni, mert nem vagy olyan önző, mint én. Ezt nekem kéne megtennem. Mármint, ha tudnék úgy viselkedni, mint egy ember. És még várni fogok a semmire vagy a tökéletes időre, ami biztos, hogy nem fog eljönni, de várjunk rá....
-Erre nehéz lenne úgy válaszolni, hogy neked is tetsszen, ezért csak annyit mondok, hogy cselekedj úgy ahogy te gondolod. Te eljöttél hozzám. Megtetted azt, amire szinte a legnagyobb szükségem volt. Ennek örülök, ezért nem is tudok rád sok rosszat mondani. - amint kimondta várt egy picit és el is ment. Otthagyott.
Csak egyedül tudtam már gondolkozni, ezért megfordult az is a fejemben, hogy mindenkit otthagyok és egyedül maradok. Megint ezek az önző gondolatok, amikkel már nem tudok mit kezdeni. Elindultam hazafele sétálva, ekkor jutott eszembe édesanyám. Most már vele is beszélnem kell.
Little bit too fast, or not??? Nevermind... Next... Im sooo curious! Je t'amie, je t'adore, xoxo, ~D.
VálaszTörlésOlvasd el a kövit. Szerintem nem. Szerintem pont jó. Legalábbis te még nem tudod, hogy mennyi minden fog történni. Most egy kicsit uncsi még...
Törlés